Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
308 ŰJ JANOS DR. res előkészítés és érzéstelenítés mellett a szorongások és phobiák leküzdésére már számosán alkalmaztak psychologiai gyógyító eljárásokat, így: psychotherapiát, psychés desensibilizálást és hypnosist. A klasszikus psychotherapiás eljárások kivitelezése nagyon időigényes és speciális felkészültséget követel. Emellett rövid megfigyelési idő után még kedvező esetben sem lehet befejezettnek tekinteni a kezelést, mert fennáll a visszaesés lehetősége. A psychés desensibilizálást Jakobson [8], újabban Lang [9] és Wolpe [13] ajánlották és kísérleti adataik alapján kedvező eredményekre hivatkoznak. A hypnosis alkalmazását a phobiák leküzdésére főképp az amerikai szakirodalomban ajánlják számosán. Bartlett [1] véleménye szerint a szervezet auto-regulatiós információs rendszere normális körülmények között az érzékelés jelzései alapján functionál. A hypnosisban ez megváltozik, és az egyén a hipnotizőr befolyása alá kerül, így magatartása is annak megfelelően alakul. Charry és Pollin [3] 1948-ban használt először adjuvansként az anaesthesia kiegészítéséhez hangeffektust. Gardener és Licklider [6] 1958-ban fülhallgatóval, magnószalagról zúgó hangot, az úgynevezett fehér hangot, illetve sztereofonikus zenei hangot közvetítettek fogkezelés alatt a beteg füléhez. A hangerőt a beteg tetszés szerint változtathatta. 387 olyan betegen, akik előzőén a fogkezelést csakis érzéstelenítésben voltak hajlandók elviselni, az audio-analgesia segítségével 63%-ban teljesen kielégítő fájdalomcsillapítást tudtak elérni. 119 esetben még extractiót is végeztek így. —■ Howitt és Striker [7] 138 gyermeken alkalmazták az audio-analgesiát. Megállapításaik szerint az eljárás a fájdalomtűrő-képességet fokozta és az ingerküszöb értékszintjét felemelte. A hatás lényegéről úgy nyilatkoznak, hogy az elsősorban szuggesztív hatás. Inkább hat a beteg psychéjére, mint a fiziológiai, fizikai folyamatokra. Saját vizsgálatok Az eddigiek számomra is indokolttá tették, hogy megvizsgáljam milyen lehetőségek adódnak a félős, szorongó betegek helyzetének könnyítésére, és ezzel a szakmai munka egyidejű javítására. Kísérleteimhez kezdetben két 4,5 Voltos szárazelemmel táplált tranzisztoros zajgenerátor fülhallgatóval közvetített hangját használtam. Ä hangerőt a beteg tetszés szerint erősítette vagy csökkentette attól függően, hogy a kezelés fájdalmassága azt mennyire tette szükségessé. E zajgenerátor hangjának, az úgynevezett fehér hangnak hosszasabb hallgatása azonban maga is fárasztó, ezért a zajkeltő készüléket tranzisztoros rádióba építettük be, hogy a fehérhang zenei hanggal tetszés szerint változtatható legyen. A készüléken a rádióműsor hallgatása mellett, vagy attól függetlenül is, a zajgenerátor hangja is bekapcsolható volt. (Ezúton mondok köszönetét, Örkényi János dr-nak a készülék rádió-technikai összeállításában nyújtott segítségéért.) 1. ábra. A 3 fokozatú tranzisztoros erősítő a bemenetén keletkező zajt felerősíti. Kimenetét egy tranzisztoros rádió hangerőszabályozójához kötve a zajt tetszés szerinti erősségre állíthatjuk be Audio-analgesiás vizsgálataimat 207 konzerváló fogászati kezelésen megjelent betegen végeztem. Ezek többsége ismételten visszatért, mert folyamatos kezelés alatt állott, így a készüléket egy-egy betegnél többször is alkalmaztam. A betegeket minden kezelés után megkérdeztem, hogy a hangeffektus enyhítette-e a kezelés kellemetlenségeit, avagy a készülék hallgatása csökkentette-e a beavatkozás okozta fájdalmakat.
