Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
GLOBULOMAXILLARIS CYSTA 299 Fogorvosi Szemle 65. 299—303. 1972. Közlemény a Fejér megyei Tanács Kórháza, Székesfehérvár (igazgató : Szóró Zoltán dr.) Szájsebészeti osztályáról (főorvos : Csabai Béla dr.) Nagy kiterjedésű globulomaxillaris cysta esete Irta: ÁGOSTON BÉLA dr. A nem odontogen eredetű, más néven extradentalis cysták a ritkán előforduló kóresetek közé tartoznak. Ezeken belül a globulomaxillaris cysta különösen ritka és kevéssé ismert kórforma. Az extradentalis cysták rendszertana csupán az utóbbi évtizedekben tisztázódott. Az angol-amerikai irodalomban Bernier [1], Robinson [6], Roper—Hall [8], Thoma [9, 10], a magyar irodalomban Ferenczy [3, 4, 11] foglalkozott e cysták terminológiájával és pathomechanismusával. A globulomaxillaris cystát a szerzők egyöntetűen fissuralis cystának tartották. Ferenczy [4, 5, 12] utalt rá, hogy az archasadék mindig az oldalsó metsző vonalában található, míg e cysták inkább ettől laterálisán, az oldalsó metsző és a szemfog között fordulnak elő, ezért tűnik okszerűbbnek az interossealis, illetve intermaxillaris elnevezés. Thoma már e terminológia szerint tárgyalja az 1960-as kiadású ,,Oral Pathology” című művében a globulomaxillaris cystákat. A terminológiára vonatkozó fenti meggondolások nem csupán elvi jelentőségűek, mert egyben utalnak az aetiologia és pathogenesis bonyolult és részben még tisztázatlan voltára. Kétségtelen, hogy az extradentalis cysták aetiologiájában közös vonás, hogy úgyszólván kizárólag a felső állcsont elülső részén fordulnak elő, feltevések szerint a maxilla bonyolult ontogeneticai fejlődése, e fejlődés során visszamaradó, nagy burjánzási hajlamot mutató sejttömegek szinte determinálják itt e cysták kialakulását. A globulomaxillaris cysta főleg fiatalkorban fordul elő és viszonylag lassan növekszik. Előfordulási helye az oldalsó metsző és a szemfog között van. A fogakat — de főleg a fenti két fogat — vitalitásuk megtartása mellett széttolja, a vestibulumban és a palatumon elődomborodik, igen nagyra is megnőhet és növekedési tendentiáját mindaddig megtartja, míg tokja zárt, mert növekedése a cysta-bennék és a szövetnedv közti osmosis függvénye. E cysták fala vastag, könnyen kifejthető, a cysta-folyadék cholesterin-kristályokat nem tartalmaz. A nagyobb intracystikus nyomás eredményeként a cysta tokjából differenciálódott ostoeclastok a környező csontot lebontják, a külső felszíni rétegben pedig a periosteum közelében különösen a csontfelépítés dominál, minek eredményeként a csontos fal sokáig fennmaradhat (Fröhlich) [6]. Ezen cysták nem daganatok, nem szövetburjánzás révén nagyobbodnak, az üreget bélelő hámsejteknek nincs önálló szaporodási hajlamuk. Secundaer úton fertőződve, elgennyedhetnek, igen ritkán malignus tumor is keletkezhetik belőlük: ameloblastoma, carcinoma. Helyes diagnosztizálásuk és elkülönítésük a dentalis cystáktól azért fontos, mert elejét veheti felesleges devitalizálásnak vagy extractiónak. Esetünk ismertetése H. E. 17 éves leánybeteg elmondása szerint szájában régóta fennálló duzzanat van, mely különösebb panaszt nem okoz. Fogait, arcát ütés nem érte, foga még soha sem fájt. A klinikai vizsgálat során csupán a _6-ban találtunk superficialis cariest. Bal arcfele duzzadt, a vestibulumban és a palatumon elődomborodó, zöld diónál is nagyobb, puha, pergament tapintatú tumor észlelhető (1. ábra). A fogak normális transparentiájúak,
