Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
NEUROGEN DAGANAT 293 Fogorvosi Szemle 65. 293—298. 1972. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának (igazgató: Berényi Béla dr. egyetemi tanár) közleménye Gyermekkori neurogen daganat írta: BALOGH GYÖNGYI dr. — INOVAY JÁNOS dr. Áttekintve a neurogén eredetű daganatok irodalmát, semnomenclaturájukban, sem felosztásukban egységes álláspontot nem találtunk, Bernier és Ash atlaszában az egyszerűség kedvéért az összes neurogen daganat neurofibroma elnevezéssel szerepel, megemlítve, hogy egyes szerzők elkülönítik a neurofibromát a schwannomától. Stout, Murray és Stout már kategorikusan neuroectodermalis és neuromesodermalis csoportba osztják ezeket a daganatokat, és elnevezésükre vonatkozóan a következő synonimákat gyűjtötték össze: neurilemmoma, neurofibroma, neuronima, neuroma, perineuralis fibroblastoma és álneuroma. A neuroma elnevezés 1803-ból származik Odiertől. A valódi, kevert és álneuroma fogalmának meghatározása Virchow nevéhez fűződik. Thoma didaktikus felosztása szerint megkülönböztetünk neuromát (amputatiós), neurofibromát, schwannomát és ezek malignus változatait. Haranghy a neurogen daganatokat az endo-, perineurinum és a Schwann-sejtek burjánzására vezeti vissza. Ezek alapján elkülöníti a neurofibromát (neurofibromatosis) és a schwannomát (neurilemmoma). Ha az előbbi típusnál az idegszövet daganatsejtjei között hálózatos, gomolyagot alkotó kötőszöveti rostok dominálnak, akkor Haranghy neurofibroma plexiforméről beszél. Az utóbbiaknak — histológiai alapon — szintén két csoportját különbözteti meg: 1. fibrillaris, 2. reticularis. A fibrillaris típusnál paliszad elhelyezkedésű sejtcsoportok váltakoznak sejtszegény, cytoplasticus területtel (Verocay-test). A reticularis típus jóval sejtszegényebb, benne horog és kampó alakú kötőszöveti, valamint impregnatióval kimutatható más eredetű rostok fordulnak elő. Ha a két főcsoport (neurofibroma és schwannoma) együtt fordul elő, a differenciáldiagnosztikában számos nehézség adódik. Thoma szövettani leírása szerint a neurofibroma nem tartalmaz Verocaytesteket, a tumor képzésében neurilemmalis sejtek és fibroblastok vesznek részt. Az axonok gyakran átlósan szelik át a tumort, ezeket általában nem minősítik malignus elváltozásnak. Többféle variációban fordulnak elő: fibromás, neurogén. Az utóbbit nevezi Thoma neuroma plexiforme-nak. A schwannoma Thoma szerinti mikroszkopikus megjelenési formája megegyezik az előbb említett Haranghy-íéle leírással (paliszad elhelyezkedés és sejtszegény zónák). A két szerző véleménye megegyezik abban is, hogy klinikai kép alapján nem lehet elkülöníteni a két típust. A schwannoma inkább középkorúak, a neuroma pedig fiatalkorúak betegsége. Előfordulási helyük és nagyságuk megegyezik. Leírtak borsónagyságtól férfiököl nagyságig terjedő daganatot. A scwannoma a mandibulán, a neuroma mindkét állcsontban előfordul. Gyakorisági sorrendben: nyelv, ajak, pofa, állkapocs. Makroszkopikus megjelenésük szerint a neuroma tok nélküli, szürkés, sárgásfehér színű. A schwannoma tokos, színe szürkés-vörhenyes haemorrhagiás és necrotikus központokkal. Metszéslapja sima, néha üvegszerű. Esetleg hyalinosan és zsírosán átalakulhat. Megegyező klinikai tüneteik a fájdalmatlanság, kemény konzisztencia, valamint az alappal és a környező területekkel való szoros összekapaszkodottság. Általában lassan, kivételes esetben gyorsan progrediálnak.
