Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
AGYTÁLYOG 245 dia]. Ha a tudatzavar korán áli be (Hórányi), az elkülönítő kórisme nehéz. Minden olyan esetben, amikor dentalis szövődményként nagyfokú fejfájás, septikus láz, hányás és tudatzavar lép fel, agvtályogra kell gyanakodni. A postextractiós szövődmények közül az intracranialis elváltozások életveszélyes állapotokat jelentenek, bár prognózisuk az utóbbi időben jelentősen javult a korszerű therapia bevezetésével. Letalitásuk 70%-ról 30%-ra csökkent, az életben maradottak 90%-ánál viszont végleges vagy átmeneti idegrendszeri funkciókiesés marad vissza. Az alábbiakban ismertetjük esetünket, mely a sikeres 10%-ba sorolható. Esetismertetés 1966. július 22-én 44 éves nőbeteget vettünk fel osztályunkra. Anamnesis: elmondása szerint felvétel előtt kb. 2 héttel erős fogfájás miatt távolították el a jobb felső 8-át. Érzéstelenítés után hirtelen almányi duzzanat keletkezett a pofaállományban.'Ezt követően jobb oldala erősen megdagadt, erős fájdalmai voltak, szájzár alakult ki, és lázas lett. Felvételi status: igen elesett nőbeteg, septikus állapotban, temp.: 39 °C, tensio: 140/90 Hgmm, pulzusa könnyen elnyomható, filiformis. Jobb oldalon a regio temporalis és parotideo-masseterica felett diffus, kemény tapintatú oedemás beszűrődés, ami lap szerint terjed. Halánték irányában kisugárzó éles fájdalom, sensoriuma ép, kontaktus jó a beteggel. Teljes szájzár, retrotuberalisan az áthajlási redő bedomborodott, a nyálkahártya hyperaemiás. Rtg: negatív. Láb. vizsgálat: vizelet neg., balra tolódott vérkép, süllyedés: 67 mm/h. Antibioticum-therapiát vezettünk be 4 napon keresztül: napi 800 000 E Penicillin és 1 g Streptomycin. Fenti therapia alkalmazása után javulás nem következett be, a 4. napon allergiás tünetek jelentkeztek (urticaria, dermatitis, oedema), melyek antiallergicumok adagolására (Suprastin, Pipolphen, calcium) visszafejlődtek. Részben az allergiás reakció, részben a therapia hatástalansága miatt áttértünk Chlorocid adagolására (6 napon keresztül napi 1 g). A beteg állapota fokozatosan tovább romlott: beesett arc, száraz bőr, gyakori hányás, ingerlékeny, jobb oldalra lokalizált fájdalmai erősbödtek. Helyileg beolvadásra utaló jelek jelentkeztek. Műtét: intraoralis feltárásból a retrotuberalis területből behatoltunk a fossa pterygopalatina irányába; kevés bűzös váladék; ezt követően extraoralisan az arcus zygomaticus felett ejtett metszés után tompán behatoltunk intraoralis feltárásig: draincsővel kötöttük össze. Műtét után a beteg állapota javult. Általános tünetek enyhültek. Láza és süllyedése csökkent. A feltárás területéről bő váladékképződés indult el, naponta 100—150 ml hígan folyó bűzös váladék. Resistentia-vizsgálat után áttértünk Methicillin adagolására (8. napon keresztül napi 1 g). Átmeneti javulás után a beteg állapota újra kedvezőtlenül alakult. Az eddig motorosán nyugtalan, erősen ingerlékeny beteg spontaneitása csökkent, psvchésen meglassult. Konvulziók léptek fel, melyek tudatzavarral társultak, majd somnolenssé vált. Bal oldali centralis facialis paresis alakult ki, amit bal oldali hemiparesis követett. A kialakult tünetcsoport miatt felmerült az intracranialis propagatio, ezért neurológiai konzíliumot kértünk. Neurológiai vizsgálat: „jobb oldalon kisfokú ptosis, ép fundus. Pupillák fényre renyhén reagálnak és közepesen tágak, spontán szemmozgások jók. Abducens jelzetten renyhébben innervál, felszólításra funkciójában eltérés nem tapasztalható. Bal oldali centrális facialis paresis, bal oldala paretikus, kóros reflexek. Tudata „Benommen”, nehezen hozzáférhető. Vizsgálatkor rossz kooperáció.”
