Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
212 SCHWARZKOPF. H. — az orvos közreműködése nélkül — a nyelve és ajkai segítségével irányítja, hogy az a számára biológiailag megfelelő harapási helyzetben történjen. A 2. ábra sagittalis síkban mutatja be a pácienst a készülék használata közben. A lenyomatvétel alginát anyaggal történik. A pácienst felszólítjuk, hogy a száját lassan annyira zárja, ameddig a felső és alsó ajka a készülék ajkak számára kiképzett bemélyedésein (ajak-teknők) nem nyugszik. A lenyomat a lágyrésszel fedett állcsontokat és környező izmokat feszülésmentesen adja vissza és a felső állcsontgumók a lenyomaton egymáshoz képest szimmetrikusak (3. ábra). Az állcsontokról ilyen módon egyszerre nyert lenyomat kiöntése után okkludatorba vagy gipszokkludorba kerül. így olyan mintához jutunk, amely a biológiailag adott szájegységet a helyes harapási helyzetben adja vissza. (4. és 5. ábra). 4. ábra 5. ábra Ez az eljárás megmutatja a természet adta utat, a szájüregnek mint funkcionális egységnek, már az első lenyomattal történő biztos megállapítására. Ebből következik a további fontos előny, hogy a technikus most már a harapási sáncokat pontosan, és megfelelően a záródásnak alakítja ki. A fogorvos csak az esetleg szükséges vertikális javítást végzi a harapási sáncon (6. ábra). Az így elkészített harapási sablonok éppen olyan exact módon jutnak occlusióba, mint a mintán és ezek a functiós lenyomattól függetlenül elkészíthetők.
