Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

182

TÓTH KÁROLY DR.

Fogorvosi Szemle 65. 188—186. 1972.

Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem I — II. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikájáról (igazgató : Tóth Károly dr. egyetemi tanár)

A fogorvosképzés helyzete Finn- és Svédországban

írta: TÓTH KÁROLY dr.

1971 őszén két-két hetet töltöttem Finn- és Svédországban. A tanulmányút az Egészségügyi Minisztérium és a WHO engedélyével és támogatásával jött létre. Fő célkitűzésem a fogorvosképzés tanulmányozása volt. A tapasztalatokról kívánok tájékoztatást adni. Látogatást tettem Finnországban Helsinkiben és Turkuban az Egyetem Fogklinikáin, továbbá Svédországban a Stockholmi Karolinska Institut Fogklinikáján, valamint Malmö, Göteborg, Umea egyetemeinek fogorvosi karán.

A betegellátó tevékenységet legtöbb helyen majdnem teljesen különválasztották az oktató munkájától. Ez a különválasztás nem csak időrendi, hanem földrajzi is. Ahol a hallgatók oktatása folyik, ott az oktató beteget nem kezelhet. Az oktatók betegeiket külön helyiségben kezelik. A rendszert „teachers clinic”-nek nevezik. Ebben minden oktató részt vehet, akinek nincs magánrendelése. A beteg a klinikának fizet, az oktató pedig egyes helyeken százalékot, más helyeken fix fizetést (mellékállás) kap. Megengedik a magánpraxist is, de ezt csak az intézeten kívül. Intézeten belül csak professzoroknak engedélyezik a magánrendelést. Az oktatók foglalkoztatása „full” vagy „part-time”. A professzorok mindenütt főfoglalkozásúak. Most kezdenek áttérni a teljes főfoglalkoztatás bevezetésére. A heti munkaidő „full-time” esetén 40 óra. Szombaton oktatás nincs.

1. Oktatási reformtörekvések

Minden meglátogatott intézetben felszínen levő kérdés az oktatás modernizálása, korszerűvé tétele. Ez a megállapítás vonatkozik a tartalmi (tantervi) és a módszertani kérdésekre egyaránt. A fogorvosképzésben — nemcsak Finn- és Svédországban, hanem mindenütt, ahol a szakosított képzést bevezették, és ennek több évtizedes múltja van — éppen úgy, mint az általános orvosképzésben erős differenciálódás következett be. Észlelhető ez a jelenség még ott is, ahol a különböző disciplinák (klinikák, osztályok) egy épületben nyertek elhelyezést. Természetesen még fokozattabban mutatkozik ez meg épületi különállóság esetén.

Ezt a differenciálódást a következő példával tudom szemléltetni. A konzerváló fogászat (a mi fogalmaink szerint: caries kóroktan, epidemiológia stb. -f megelőzés -(-gyógyítás, továbbá a fogbél betegségei + gyógyítás stb.) is két részre szakadt. Ezek: cariologia (caries stb.) és endodontia (fogbél stb.). Ez a különválás az angol nyelvterületű vagy az angolszász befolyású múltra visszatekintő országokban, de másutt is észlelhető. Más disciplinák vonatkozásában, is lehetne hasonló példákat hozni.

Most Finn- és Svédországban is arról folyik a vita, hogy helyes-e ez. Ha helyes, milyen mértékig és miért, másrészt ha nem helyes, akkor mi a megoldás módja. Vannak, akik a régi álláspont mellett tartanak ki, de vannak, akik ezen változtatni szeretnének, illetve már változtattak is (pl. Turku).

Az oktatott anyag korszerűsítéséről is sokat beszélnek. Ennek érdekében előnyösnek tartják, ha minél több jegyzet és tankönyv jelenik meg. De előnyösnek tartják azt is, ha minél több angol könyv kapható a piacon. Az angol nyelv nagyon elterjedt. Már a felvételkor előnyben részesítik azokat, akik az angol nyelvben járatosabbak.

A hallgatók „aktív tanulásának” előmozdítása külön téma. Ennek érdekében növelik a szemináriumszerű előadások számát. A fogászati szaktárgyak államvizsgái előtt sok helyen kötelező a vizsgakérdések önálló és irodalmi adatokra is támaszkodó feldolgozása, majd szemináriumon történő megvitatása.

Az audio-vizuális oktatás bevezetésére és fejlesztésére nagy gondot fordítanak. Majdnem mindenütt színes diapozitív sorozatok, színes filmek, kép-magnetofonok állnak rendelkezésre. A televízió alkalmazásának lehetőségeit is több helyen vizsgálják. Göteborgban olyan tökéletes televízió stúdiót építettek ki, hogy azt már luxusnak kell minősíteni.

1.1. A jelenlegi képzés hibáit egyesek a következőkben látják: nincs kapcsolat a preklinikum (1. és 2. év) és klinikum között (3 — 5 év); a preklinikum túlméretezett és nincs összefüggés annak tartalma és a szakképzés között; az oktatás néhány módszere korszerűtlen; nincs oktató képzés; az oktatott tárgyak integrációja alacsony szintű; a fogászati szaktárgyak között túlméretezett a technikai-mechanikai képzés a megelőzés, a