Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
178 GYIMESI J. DR—ZELLES T. DR. tenziven nőnek, és feladatuk a táplálék leharapása (1. ábra). Mind a kísérleti, mind a kontroll állatokat egyideileg külön ketrecben tartottuk, testsúlyukat és az elfogyasztott táplálékmennyiséget naponta mértük. A vizsgálat első részében 5 fogatlan és 5 kontrollállat szilárd konzisztenciájú táplálékot, 5 fogatlan és 5 kontrollállat pépes táplálékot kapott ad libitum. A kísérlet második részében 8 fogatlan és 8 kontrollállat pépes és szilárd konzisztenciájú táplálék között szabadon választhatott. Végezetül 30 állatot 2 csoportra osztottunk. Az első csoportban 5 fogatlan és 5 kontrollállat ad libitum kapott szilárd táplálékot, 5 kontrollállat viszont annyi szilárd táplálékot kapott, amennyit a fogatlan állatok elfogyasztottak. Ezt a mennyiséget az előző napi mérés alapján állapítottunk meg. Mivel a kísérlet 56 napon át tartott, ez a 24 órás eltolódás az eredményekben nem okozott változást. A második 15-ös csoport ugyanilyen elosztásban pépes táplálékot kapott. 1. ábra. A patkány rágóezervének anatómiája (sémás ábra) 2. ábra. A fogatlan és a kontrollállatok testsúly növekedése. 1. Szilárd táplálékot fogyasztó fogatlan állatok. 2. Pépes táplálékot fogyasztó fogatlan állatok. 3. Szilárd, táplálékot fogyasztó kontrollállatok. 4. Pépes táplálékot fogyasztó kontrolláltatok Eredmények A vizsgálat első részében a következő eredményeket kaptuk: a kontrollállatok mind szilárd, mind pépes táplálék fogyasztása esetén azonos mértékben növekedtek. A fogatlan állatok, melyek pépes táplálékot kaptak, lassabban növekedtek a kontrollállatoknál. A szilárd táplálékot fogyasztó fogatlan állatok még a pépes táplálékot fogyasztó fogatlan állatoknál is lassúbb ütemben növekedtek. A vizsgálati idő 8. hetének végére a pépes táplálékot fogyasztó fogatlan
