Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
18 ÜRMÖSI JÁNOS DR. coccus aureus különösen az orrban, nasopharynxban, szájban, szőrtüszőkben és a faggyúmirigyekben fordul elő kórokozóként. Ugyanakkor gyakran idéz elő bronchopneumoniát, meningitist, endocarditist és az osteomyelitisek 90 százalékát is ez okozza. A sella turcica oldalán helye tfoglaló, a dura mater szétnyitott lemezeiből álló sinus cavernosus fertőződhet a vénák útján hátulról és elölről, ugyanakkor az egyik oldali a másik oldal felől, a kettőt összekötő sinus intercavernosus anterior és posterior közvetítésével. A kialakulás útját, az anatómiai viszonyokat az 5. ábra szemlélteti. A hátulról történő fertőződés a halánték, a középfül, a garat, a tonsilla, a felső praemolarisok, molarisok, a sinus maxillaris és a mandibula területén kialakult gyulladásból jöhet létre. A fertőzés útja a halánték és középfül területéről a sinus petrosusokon keresztül vezet a sinus cavernosusban. Ezen sinusok vérei vezetőkként szerepelnek, de mivel billentyűzetük nincs, retrograd irányú vérmozgást is megengednek. A felsorolt egyéb területekről a vv. pharyngei, v. tonsillaris, v. infraorbitalis, vv. alveolares sup. posteriores és a v. alveolaris inferior útján a plexus pterygoideuson keresztül juthat el a fertőzés a sinusba. A plexus pterygoideus ugyanis közvetlen összeköttetésben van a sinus caver - nosussal. Az elölről történő fertőződés a homlok, a szemhéjak, az orr, a felső ajak és a felső frontfogak területén levő gyulladásból a v. facialis anterioron, a v. angularison és a v. ophthalmica superioron keresztül éri el a sinust. A fertőzés intracranialis irányban történő terjedésében fontos szerepet tulajdonítunk az intrathoracalis nyomás változásának. Ez Bálint [3] és Donhoffer [6] tankönyvi adatai szerint belégzéskor 3—6 Hgmm-rel alacsonyabb, kilégzéskor 3 Hgmm-rel magasabb, mint az atmoszférás nyomás, de erőltetett kilégzéskor, köhögéskor a 60—100 Hgmm-es emelkedést és erőltetett belégzéskor a 30—80 Hgmm-es csökkenést is elérheti. A nyomásváltozások — a fej és nyaki vénák valvulae vavasorumának hiányában — minden bizonnyal szerepet játszhatnak a sinus cavernosus felé, illetve attól való véráramlás irányának kialakításában. Ezen anatómiai viszonyok jelentőségét emeli ki Móczár [16] is. Klinikai tünetekben a kórkép kezdetben szegényebb a hátulról — a sinus petrosus vagy a plexus pterygoideus felől — létrejött fertőződéskor. Ez esetben ugyanis az ép, átjárható v. facialis anterior egy ideig elvezetheti a szemteke vérét, és így a szemben nem fejlődnek ki a pangás tünetei. A kórfolyamat előrehaladásával azonban a szemtünetek itt is megjelennek. Elölről, a v. facialis anterior felől történő fertőződéskor már kezdetben szembetűnőek a klinikai tünetek. A v. facialis anterior thrombophlebitisének jellegzetes tünetei — a lefutásnak megfelelő kiemelkedő, forró, fájdalmas tapintatú köteg — mellett a szemíren kialakult pangás jeleit láthatják, amelyet később a neurológiai tünetek követnek. A pangás következtében a szemhéjak megduzzadnak, chemosis és ptosis jelentkezik, majd exophthalmus jön létre, sőt pangásos papilla is kialakulhat. Amennyiben a másik oldali szemben is jelentkezik exophthalmus, ez a folyamat átterjedését jelenti a sinus intercavernosuson keresztül a másik oldali sinus cavernosusba. Neurológiai tünetként elsősorban mydriasis, majd a szemmozgások korlátozottsága, végül teljes szemizombénulás állapota is bekövetkezhet a sinus cavernosusban haladó III., IV. és VI. szemmozgató ideg laesiója következtében. A beteg letört, arca halvány, nyelve száraz és tudata többnyire zavart. A láz, a süllyedés és a fvs.-szám nem emelkedik magasra. Amennyiben a láz magassá válik, a beteg állapota romlik és a tudatzavartság növekszik, meningitis, agy tályog szövődményével állunk szemben. Ezen szövődmények felléptét azonban mindenáron meg kell akadályoznunk, nem lehet tétlenül vizs
