Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
ÁLLKAPOCSTÖRÉSEK 147 éle fogazott. Ez a fogazott rész kissé túlér az árok szélén. Ezután a sínt a törés előtt és mögött drót varrat tál rögzítjük (1. ábra). A vitallium sín méretei 2 mm vastag, 2 mm mély és 20 mm hosszú. Eljárásunkat 26 esetben alkalmaztuk. Nemcsak egyszerű, hanem darabos és pathologiás törések ellátására is bevált. Ugyancsak sikerrel használtuk csonttransplantátumok rögzítésére is. Két alkalommal, nem sokkal a műtét után, a síneket el kellett távolítani, mert sipolyt tartottak fenn. Ennek okáról, valamint összefoglaló értékelésünkről majd csak hosszabb idő távlatából kívánunk beszámolni. Ehelyett most egy betegünk kórlefolyását ismertetjük igen röviden. A 42 éves férfit 1971. június 13-án vettük fel osztályunkra. Előző nap este leütötték. Eszméletét is elvesztette. Mindkét oldali állkapocsszöglet tájéka duzzadt volt, és nyomásra ugyanitt fájdalmat jelzett. Rtg-felvételen mindkét oldali állkapocsszögleten látható a törés (2. ábra). Tekintettel arra, hogy a törések a meglevő fogazat mögött voltak, és elég nagyfokú eltolódással jártak, minek következtében csukott száj mellett a frontfogak éle között 1 cm távolság volt észlelhető, valamint azért is, mert hiányos és laza fogazata miatt konzervatív kezelés nem volt alkalmazható, műtétet határoztunk el. Ezt június 23-án helyi érzéstelenítésben a már ismertetett módon végeztük el. A műtét napján és azt követően három napon keresztül napi 2 X.250 mg Tetrant és 2 X 10 ml Ca-Sandozt adtunk iv. Július 3-án gyógyultan távozott. Öt hónappal a műtét után ellenőrző vizsgálatra rendeljük. Teljesen panaszmentes, rágóképessége kifogástalan, occlusiós eltérése megszűnt (3. ábra). IRODALOM: 1. Balogh K.—Skaloud F.—Varga I.—Berényi B.: Szájsebészet. Medicina, Budapest, 1962. — 2. Berényi B.: Az állkapocstörés előidéző okai, előfordulási helye és gyógyítása 112 esetelemzése kapcsán. Fogorv. Szle, 51, 316, 1968. — 3. Qyenes V.—Tóth I.—Sárkány T.: Állkapocstörések konzervatív és műtéti kezelésével szerzett tapasztalatok. Fogorv. Szle, 53, 141, 1960.,— 4. Hedri E.: Az osteosynthézisekről. Orv. Hetilap, 92, 634, 1961. — 5. Kővári F.: Állkapocstörések csontvarratával szerzett tapasztalatok. Fogorv. Szle, 9, 257, 1967. — 6. Szabó I.—Peti J.—Bíró M.: Az állkapocstörések okai. Fogorv. Szle, 3, 65, 1967. Ф. Кёвари: Применение полупогруженных шин в деле лечения переломов челюсти. Виталлиевый шин, один край которого зазубренный, помещается в желобок, сверленный в край челюсти таким образом, чтобы зазубренная часть немного выходила за край желобка. После этого впереди и позади перелома шин фиксируется проволочным швом. Метод автор применил до сих пор в 26 случаях. Dr. F. Kővári: Anwendung halbversenkter Schiene bei der Heilung der Kieferbrüche Die Vitalliumschiene, deren eine Seite bezahnt ist, wird in der Weise in die Kieferkante gebohrte Mulde gelegt, dass der bezahnte Teil ein wenig über den Grubenrand reicht. Danach wird sie vor- und hinter dem Bruch durch eine Drahtnaht fixiert. Dieses Verfahren wurde in 26 Fällen angewandt. In zwei Fällen mussten die Schiene einige Tage nach der Operation entfernt werden. In den übrigen Fällen war die Heilung vollkommen.
