Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
138 BŐGI IMRE DR—DÉNES JÓZSEF DR. Fogorvosi Szemle 65. 138—144. 1972. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikájának (mb. tanszékvezető: Tóth Pál dr. egyetemi docens) közleménye Távröntgenfelvételek értékelése a progenia és a prognathia sebészi-orthodontiai kezeléséhez írta: BŐGI IMRE dr. és DÉNES JÓZSEF dr. A távröntgenfelvételt aránylag távoli forrásból származó, megközelítően párhuzamos sugarakkal készítjük annak érdekében, hogy a valóságnak megfelelő, elvetülés nélküli képet kapjunk [6]. Diagnosztikai célra rendszerint az oldalirányú koponyafelvételt alkalmazzuk, amelyen az állcsontok és a fogazat verticalis- és sagittalis irányú helyzeti eltéréseit tanulmányozhatjuk. A röntgen- és filmtechnika fejlődése lehetővé tette, hogy a lágyrészek és a csontok ugyanazon a képen, de jól elkülönülve látszódjanak. A fejbeállító és rögzítő szerkezet segítségével a távröntgenfelvételeket mindig azonos körülmények között ismételhetjük meg, éppen ezért alkalmasak arra, hogy rajtuk méréseket végezzünk. A mérések alapján történő értékelés, és a különböző időben készített felvételek összehasonlítása lehetőséget ad arra, hogy meghatározzuk a rendellenességek mértékét, hogy megfigyeljük a koponya s az állcsontok fejlődését, és ellenőrizzük vagy rögzítsük a kezelés eredményeképpen létrejött változásokat [5]. Mindezek alapján a távröntgenfelvételek felhasználhatók az orvostudomány valamennyi olyan területén, amely a koponyával, az állcsontokkal, a fogazattal és az arcprofillal, valamint azok összefüggéseivel foglalkozik. A távröntgenfelvételek értékelése linearis méretek és szögméretek összehasonlításával történik [7]. Klinikánkon a progenia és a prognathia eseteinek távröntgenfelvételeit a már ismert, és a gyakorlatban bevált szög- és linearis mérések megfelelő csoportosításával, öt szakaszban értékeljük: 1. A koponya, illetve a koponyalap, a maxilla és a mandibula meghatározott pontjain átmenő egyenesek alkotta szögek segítségével vizsgáljuk az állcsontoknak a koponyához viszonyított helyzetét: 1. Facialis szög (F), amely a sella turcica bemenetének a középpontján (S2, Schwarz lásd 1. ábra), a nasion ponton (Na), és a felső fogív apicalis bázisának magasságában (A) átmenő egyenesek által alkotott szög. Átlagértéke 85 fok [8]. .......................................... 2. Inclinatiós szög (I), & nasion-perpendiculare és a maxilla alapsíkja áltál bezárt szög. Átlagértéke 85 fok [8]. 1. ábra
