Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
136 HUSZÁR GYÖRGY DR. A tejfogak dentometriai adatai (Műhlreiter ,de Jonge,[5,3]) szerint az elsőfelső tejőrlő valamivel (kb. 10—20%) kisebb, mint a megfelelő állcsontrész második őrlője. A felszívódott gyökerű tejőrlőfogak térfogata (Kovács Z., [4]) már nagyobb különbséget mutat; a második őrlő térfogata kétszerese vagy többszöröse az első őrlőének. A dentometriai és térfogatvizsgálatok eredményeihez hasonlóan az első őrlők zománcvastagsága kisebb, mint a második őrlőké. Míg a dentometriai vizsgálatok szerint a homolog őrlők közül az alsók a nagyobbak, addig a térfogatvizsgálatok szerint nincs különbség az alsó és felső homolog őrlők között. A felső őrlők zománca a mérőpontok túlnyomó részén valamivel vastagabb, mint az alsóké. A mesialis csücskökön a zománc vastagabb, mint a distalisokon. A felső-, ill. alsó fogakon a mesio-vestibularis csücskökön vastagabb a zománc, mint a mesio-oralis csücskökön. Az őrlők vetibularis oldalán vastagabb a zománcborítás, mint orálisán. A vestibularis, ill. oralis felszínen a felső második őrlőn a legvastagabb, az alsó első őrlőn a legvékonyabb a zománc (3. táblázat). Megbeszélés A vizsgálati eredmények ellentmondanak olyan általánosító megállapításoknak, mint pl. 1 mm alatt [7] van vagy J/2 mm [1] a tejfogak zománcvastagsága. Münch [6] a frontfogak vestibularis-, ill. oralis oldalán a korona hosszúsága közepén végzett mérések eredményeit közli. Mi ettől a síktól kissé apicalisan és incisalisan, két helyen határoztuk meg a zománc vastagságát. Ha feltételezzük, hogy a két mérőpont között a zománcvastagság közel egyenletesen változik, akkor ez a mi adataink számtani középértékének felel meg. Münch szerint a felső középső metsző zománcvastagsága vestibularisan és orálisán egyaránt 0,32 mm, szerintünk vestibularisan 0,43, orálisán 0,32 mm. A két alsó metsző adatait Münch egyesíti; a zománcvastagság vestibularisan 0,20, orálisán 0,26 mm. A mi adataink (a továbbiakban az első szám a vestibularis, a második az oralis oldalra vonatkozik): az alsó középső metszőn 0,37, ill. 0,28, az oldalsó metszőn 0,40, ill. 0,28 mm. A felső szemfog adataink: 0,55, illetve 0,50, az alsóé 0,50, ill. 0,40 mm; Münch-é 0,40, ill. 0,48, valamint 0,33, ill. 0,51 mm. Az őrlőfogakat Münch szövege szerint a fogkorona vízszintes felezővonalának magasságában, az ábrája alapján inkább a nvaki harmad határán mérték, de nem a csücsök, hanem a „függőleges felező síkban”. Eredményei: a felső első őrlőn 0,40, ill. 0,48, a felső második őrlőn 0,48, ill. 0,42, az alsó első őrlőn 0,38, ill. 0,41, az alsó második őrlőn 0,23, ill. 0,27 mm. Münch tejőrlőfogakra vonatkozó adatait értékelhető módon nem tudjuk összehasonlítani a mi mérőpontjainkon észleltekkel. A zománc vastagsága a vestibularis és oralis felszínen mesiodistalis irányban nem egyenletesen csökken, hanem a „függőleges felező síkban” a legvékonyabb. Adataink jól összehasonlíthatók a maradófogakon végzett vizsgálataink eredményeivel [2]. A tejfogak zománcának vastagsága jóval kisebb, mint a homolog maradófogaké, azonban az értékek csökkenése nem egyenletes. A metszők élén a vastagságcsökkenés kisebb, mint a vestibularis-, ill. oralis oldalfalakon. Pl. a maradó felső középső metsző élen a zománc 0,88 mm, a tejmetszőkön 0,59 mm, ugyanakkor a maradófog vestibularis oldalán 0,66, ill. 0,87, a tejmetszőkön pedig 0,40, ill. 0,47 mm. A tej szemfogak zománcvastagsága nagyobb, mint a tej metszőké, de a különbség nem olyan jelentős, mint a maradófogakon. Az első tejőrlőt nem hasonlíthatjuk össze maradófoggal, mert a megfelelő maradófog kiválasztása a fogászati anatómia szerint igen vitatott [3]. Egységes viszont az az álláspont, hogy a második tej őrlők az első maradó őrlőknek
