Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
PARAFUNKCIÓK 55 a szájüreg megfelelő nagyobbítása, az ízületi növekedés irányítása esetén gyorsabban és maradandóbban javul a habituális szájlégzés. Ez azért is fontos, mert a nyitott szájjal légző gyermekek gyakran nyitott szájjal rágnak, ami felnőtt korban is megmaradhat, mint rossz szokás (6. ábra). Megbeszélés Minden diszfunkció parafunkcióval indul, aminek szükségessége azonban csak átmeneti. A parafunkció kiegészíti a tökéletlen, nem reális funkciót s azt körülhatárolható, ideiglenesen fiziológiás funkció-formává teszi. így alakul ki pl. az infantilis nyelés. Ha a rossz szokás már kialakult, akkor a rögzült funkcióformát fel kell bontani, hogy a parafunkcióra rámutathassunk. A diszfunkciók kiváltotta anomáliákat izomműködés tartja fenn, ezért progrediáló jellegűek. Ez a jelleg akkor szűnik meg, ha fellép az új harmonikus funkció-forma az állcsontok körüli izomzat működésében, helyesebben az izmok tónusában, ez a gyógyulás. De helyreállítható a fogsorok szabályos záródása a diszfunkciós izomműködés ellenére is. Ez azonban csak látszólagos gyógyulás, mert ha beszéltetjük a gyermeket, felismerhetjük az eredeti izomegyüttműködési rendellenességet, a funkcionális diagnathiát. Paradontosis kialakulása is összefüggésben hozható az infantilis nyeléssel. ínysorvadás esetén majd mindig kimutatható üres nyeléskor az infantilis jelleg (7/a. és b. ábra). 7. ábra. 16 éves leány, a) Centrális okkluzióban, üres nyelésnél jól látható a fogak közé nyomuló nyelv, b) A nyelvén jól láthatók a fogak benyomatai И. Дьердь: Роль парафункций в деле возникновения плохих привычек. Грудные и малые дети доводят несовершенную но нужную функциональную форму до физиологической. Если же эти дествия сохраняются и тогда, когда уже нет нужды в них, то возникшая форма функции превращается уже в плохую привычку, в дисфункцию. Наиболее частые из этих плохих привычек: детское глотание, сосание пальцев и габитуальное дыхание через рот могут вызывать аномалию окклюзии зубов. Di-. György, I.: Die Rolle der Parafunktionen bei Gestaltung von schlechten Gewohnheiten Säuglinge und Kleinkinder bilden eine unvollkommene doch notwendige Funktionsform als eine physiologische aus. Wenn diese Funktionen jedoch auch dann bestehen, wenn sie nicht mehr erforderlich sind, wird aus der entstandenen Funktionsform eine schlechte Gewohnheit, eine Dysfunktion. Die häufigsten Dysfunktionen, wie das infantile Schlucken, Fingerlutschen und habituales Mundatmen können Okklusionsanomalien verursachen.
