Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
METRONIDAZOL 45 történő rendszerezés, amelynek alapját az Orla—Jensen által kidolgozott csoportosítás képezi [7, 12, 13]. Az osztályozás a lactobacillusokat három nagy csoportba sorolja, Thermobacteriumok, Streptobacteriumok és Betabacteriumok, és a csoportokon belül biológiai, biochemiai és serologiai módszerrel számos fajt és typust különböztet meg. Valamennyi lactobacillusra jellemző, hogy fakultatív anaerob, azaz mind aerob, mind anaerob környezetben képes szaporodni. Számos törzs az első kitenyésztéskor kifejezetten microaerophil, azaz jobban szaporodik anaerostatban. Anyagcseréjük szabad oxygen jelenlétében sem típusosán aerob, hanem a streptococcusokhoz hasonlóan cytochromok és catalase nélkül fermentatióval fedezik energiaszükségletüket. Az újabb rendszerezésnél problémát jelentett a Lactobacillus bifidus besorolása. Ez a régen ismert baktérium, amelyet Tissier írt le 1900-ban anyatejjel táplált csecsemők székletében, több tekintetben különbözik a típusos lactobacillusoktól. Bár Gram-pozitív pálca és jól bírja a savi környezetet, de morphologiailag eltérő és obhgát anaerob módon szaporodik. Ezért egyesek a Corynebacterium vagy Butyribacterium genusba, mások a sugárgombák közé sorolják [11]. Egyelőre nem alakult ki egységes álláspont a reclassificatiót illetően, és a kézikönyvek továbbra is a Lactobacillus bifidus vagy Bacterium bifidum nevet használjak. A lactobacillusok metronidazol resistentiáját eddig systematikusan nem tanulmányozták. Mindössze Cosar és Julou [14] említi, hogy női genitalis trichomoniasis kezelése alkalmával a metronidazol nem hatott a normál hüvelyflórára, és néhány „Döderlein-bacillus” kultúrát in vitro resistensnek találtak. Vizsgálataink ezt a megfigyelést nagyobb anyagon és pontosan identifikált törzseken megerősítik, és eredményeink arra utalnak, hogy nemcsak a hüvelyi eredetű, hanem a száj üregből és a bélflórából izolált speciesek sem reagálnak metronidazolra. Minthogy a resistentia az emberhez adaptálódott, és a saprophyta fajoknál egyaránt megtalálható és mind aerob, mind anaerob körülmények között megnyilvánul, a metronidazol-tolerantia a típusos (fakultatív anaerob) lactobacillusok jellemző tulajdonságának tekinthető. Ez a sajátosság nőgyógyászati szempontból kifejezetten előnyös, mert metronidazol adagolásnál a hüvely normál flórája nem károsodik, illetve a gyógyulást előmozdítja a normál flóra gyors restitutiója. Fogorvosi szempontból azonban más megítélés alá esik, mert a szájban előforduló lactobacillusok fontos szerepet játszanak a caries aetiologiájában és adataink alapján a metronidazol therapia idején kimutatható nyálkoncentrációknak megfelelő szintnél a L. acidophilus és más szájüregben előforduló speciesek is zavartalanul szaporodnak. A L. bifidus igen érzékeny metronidazolra és ez az eredmény ismét megerősíti korábbi véleményünket, hogy a metronidazol az obiigát anaerob mikroorganizmusok selectiv inhibitora. A bacterium az anyatejjel táplált csecsemők bélflórájának domináns mikrobája és ott védő szerepet tölt be, gátolja a bélfertőzést okozó baktériumok megtelepedését és elszaporodását [8, 9, 10, 15, 16, 17]. Eredményeink alapján megfelelő óvatosság ajánlatos szoptatós anyák metronidazol-therapiája alkalmával (stomatitis, trichomoniasis, lambliasis, amoebiasis), mert a chemotherapiás szer az anyatej révén a csecsemő szervezetébe kerülve a bifidus-flóra csökkentésével fokozhatja a bélfertőzések iránti fogékonyságot. Újabb vizsgálatok szerint a L. bifidus felnőttek bélflórájában is kimutatható, és ritkábban a szájüregből, valamint a hüvelyből is kitenyésztették [8, 10, 17—24]. További vizsgálatok szükségesek annak a kérdésnek a tanulmányozására, hogy felnőttek metronidazol szedése esetén a L. bifidusra kifejtett antibacterialis hatás jár-e valamilyen kedvező, vagy kedvezőtlen következménnyel?
