Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1971-02-01 / 2. szám

36 VARGA ISTVÁN DR. nő ki!!! A törzs pedig az orvostudomány, vagyis az emberi szervezet morpholo­­giájának és működésének ismerete ép és kóros viszonyok között. Ez a gyakor­lat szempontjából annyit jelent, hogy az emberi test felépítésének és működé­sének egysége a minden szakágazatot összekötő alap, és csakis erre az alapra lehet felépíteni az egymástól bármily távol álló szakorvosi tudást is!!! Remélem, hogy eddigi fejtegetéseim alapján jogosnak tekinthető az eredeti kérdésre adandó válaszom: Hűségesek maradtunk-e Arkövy eszméjéhez, az orvostudomány egységének szemléletéhez, annak ellenére, hogy külön fogorvosképzést létesítettünk? Meggyőződésem szerint a kérdésre határozott igen a helyes válasz. De ez nem elég, ezt az igen-1 meg is kell indokolnunk. 1. Fogorvosképzésünk 15 év előtt bevezetett új formájában is a lehető leg­szorosabb egységben történik a nemrég önállósult Orvostudományi Egyete­münkön. Kari szervezetünk az Orvosegyetem keretében nem különállásunkat jelenti, hanem speciális, de feltétlenül orvosi szakmánk tökéletes elsajátítását célozza. 2. Tantervűnk, illetve tanmenetünk világosan dokumentálja, hogy a fog­orvostudományt továbbra is a medicina törzséből közvetlenül fakadó ágnak, tartjuk. Hisz a jelenleg érvényes tanterv szerint a fogorvostanhallgatóknak azonos is­meretanyagot kell elsajátítaniok, mint az általános vagy valamelyik szakorvosi pályára készülőknek. Teljesen azonos terjedelemben és színvonalon kell meg­ismerkedniük az ember morphologiai felépítésével, makroszkópos, mikroszkó­pos, sőt molekuláris szerkezetével, élettani működésével, életfolyamatainak biofizikai és biokémiai lefolyásával. Bár ezek után, a harmadik tanulmányi év­ben, már bekapcsolódnak a fogorvosi tárgyak is, elég idő marad a szervezet kóros, morphologiai elváltozásainak és működésének megismerésére, rendszere­zésére a kórbonctan, illetve a kórélettan és a klinikai tárgyak keretében. Nem sorolom fel a tanmenet további részleteit, hiszen ezek közismertek, és bizonyítják állításomat. Annyit azonban hangsúlyoznék, hogy a felsorolt és fel nem sorolt tanulmá­nyok alkalmat és lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy a fogorvostanhallgatók egyetemi tanulmányaik alatt elsajátítsák azt a különös valamit, amit világosan meghatározni nem is igen tudnék, de ami minket orvosokat láthatatlan, eszmei szálakkal összeköt, és amiről úgy szoktunk megemlékezni: ,,orvosi gondolkodás". Ez az az eszmei kapocs, amely az orvosokat, a természettudomány elkülö­nült részének művelőit egymással összeköti, ha olyan heterogén szakokat mű­velnek is, mint például az elmekórtan, a szülészet, az urológia vagy éppen a fogorvoslás. Végül rámutatnék itt arra is,, hogy a Fogorvostudományi Kar távolabbi tö­rekvései között szerepel a tanmenet további — talán egy féléves — meghosz­­szabbítása is, hogy ezáltal még több idő jusson a vázolt orvosi tudás és gondol­kodás megszerzésére. Azt hiszem sikerült a kérdésre adott „igen” választ elfogadhatóan megindo­kolnom, és rátérhetek szakmai témám tárgyalására. II. Occlusio, articulatio, nyugalmi helyzet Gyakori jelenség a tudományos szakirodalomban, hogy egyes alapfogalma­kat jelző név vagy kifejezés alatt egymástól eltérő lényegi tartalmat értenek még a tudományág vagy gyakorlat kimagasló művelői is. így például még ma sem alakult ki egységes nomenklatúra a természetes alsó fogsor felsőhöz viszonyított helyzeteinek jelzésére. Pedig ez fontos volna elmé­leti és gyakorlati vonatkozásban egyaránt. Hiszen szinte az egész fogorvostudo­

Next

/
Oldalképek
Tartalom