Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
36 VARGA ISTVÁN DR. nő ki!!! A törzs pedig az orvostudomány, vagyis az emberi szervezet morphologiájának és működésének ismerete ép és kóros viszonyok között. Ez a gyakorlat szempontjából annyit jelent, hogy az emberi test felépítésének és működésének egysége a minden szakágazatot összekötő alap, és csakis erre az alapra lehet felépíteni az egymástól bármily távol álló szakorvosi tudást is!!! Remélem, hogy eddigi fejtegetéseim alapján jogosnak tekinthető az eredeti kérdésre adandó válaszom: Hűségesek maradtunk-e Arkövy eszméjéhez, az orvostudomány egységének szemléletéhez, annak ellenére, hogy külön fogorvosképzést létesítettünk? Meggyőződésem szerint a kérdésre határozott igen a helyes válasz. De ez nem elég, ezt az igen-1 meg is kell indokolnunk. 1. Fogorvosképzésünk 15 év előtt bevezetett új formájában is a lehető legszorosabb egységben történik a nemrég önállósult Orvostudományi Egyetemünkön. Kari szervezetünk az Orvosegyetem keretében nem különállásunkat jelenti, hanem speciális, de feltétlenül orvosi szakmánk tökéletes elsajátítását célozza. 2. Tantervűnk, illetve tanmenetünk világosan dokumentálja, hogy a fogorvostudományt továbbra is a medicina törzséből közvetlenül fakadó ágnak, tartjuk. Hisz a jelenleg érvényes tanterv szerint a fogorvostanhallgatóknak azonos ismeretanyagot kell elsajátítaniok, mint az általános vagy valamelyik szakorvosi pályára készülőknek. Teljesen azonos terjedelemben és színvonalon kell megismerkedniük az ember morphologiai felépítésével, makroszkópos, mikroszkópos, sőt molekuláris szerkezetével, élettani működésével, életfolyamatainak biofizikai és biokémiai lefolyásával. Bár ezek után, a harmadik tanulmányi évben, már bekapcsolódnak a fogorvosi tárgyak is, elég idő marad a szervezet kóros, morphologiai elváltozásainak és működésének megismerésére, rendszerezésére a kórbonctan, illetve a kórélettan és a klinikai tárgyak keretében. Nem sorolom fel a tanmenet további részleteit, hiszen ezek közismertek, és bizonyítják állításomat. Annyit azonban hangsúlyoznék, hogy a felsorolt és fel nem sorolt tanulmányok alkalmat és lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy a fogorvostanhallgatók egyetemi tanulmányaik alatt elsajátítsák azt a különös valamit, amit világosan meghatározni nem is igen tudnék, de ami minket orvosokat láthatatlan, eszmei szálakkal összeköt, és amiről úgy szoktunk megemlékezni: ,,orvosi gondolkodás". Ez az az eszmei kapocs, amely az orvosokat, a természettudomány elkülönült részének művelőit egymással összeköti, ha olyan heterogén szakokat művelnek is, mint például az elmekórtan, a szülészet, az urológia vagy éppen a fogorvoslás. Végül rámutatnék itt arra is,, hogy a Fogorvostudományi Kar távolabbi törekvései között szerepel a tanmenet további — talán egy féléves — meghoszszabbítása is, hogy ezáltal még több idő jusson a vázolt orvosi tudás és gondolkodás megszerzésére. Azt hiszem sikerült a kérdésre adott „igen” választ elfogadhatóan megindokolnom, és rátérhetek szakmai témám tárgyalására. II. Occlusio, articulatio, nyugalmi helyzet Gyakori jelenség a tudományos szakirodalomban, hogy egyes alapfogalmakat jelző név vagy kifejezés alatt egymástól eltérő lényegi tartalmat értenek még a tudományág vagy gyakorlat kimagasló művelői is. így például még ma sem alakult ki egységes nomenklatúra a természetes alsó fogsor felsőhöz viszonyított helyzeteinek jelzésére. Pedig ez fontos volna elméleti és gyakorlati vonatkozásban egyaránt. Hiszen szinte az egész fogorvostudo
