Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
198 BÉKY JÓZSEF DR. Fogorvosi Szemle 64. 198—204. 1971. A Központi Stomatologiai Intézet (igazgató-főorvos: Orsós Sándor dr.) közleménye A magyar fogászat utolsó negyedszázados fejlődése* írta: BÉKY JÓZSEF dr. A magyar fogászat utolsó negyedszázadának története sok egymás utáni és több egyidejű fejezetből épül fel. Az utóbbiak között a fontosabbak a következők: szakmai-politikai és egyesületi élet, a fogászati közületi egészségügyi ellátás, a fogorvosképzés, a továbbképzés és a fogászati tudomány művelése. Ezeknek fejlődési tendenciái itt-ott külön utakon, de mindig egy irányban vezettek, ma már — mondhatjuk — teljesen integrálódtak. Történeti áttekintésünket a szakmai-politikai és egyesületi élet kialakulásával és fejlődésével kezdjük, bár ez valamivel lassabban ébredezett a háborús letargiából. Az új szocialista államrend dolgozóinak szakmai-politikai és érdekképviseleti szervei a korábbiaktól eltérő felépítésűek. A szakszervezeti rendszer hálózata a fenti feladatoknak történetünk kezdetén minden tekintetben megfelelt. Ez a magyarázata a továbbiakban az egyesületi élet vontatott kialakulásának, melyet telegram-stílusban a következőkben vázolunk. A Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete (mely nevébe később az „Orvos- Egészségügyi Dolgozók”-at vette fel) megalakulása után rövidesen szakcsoportokat létesített, melyek között a Fogorvos Szakcsoport 1945. április 8-án alakult meg. Ezt rövidesen követte a Magyar Fogorvosok Országos Egyesületének belügyminiszteri feloszlatása a többi tudományos és érdekképviseleti egyesületekkel együtt. Az intézkedés nem keltett nyugtalanságot, mert akkor már biztosíték volt arra, hogy a szakcsoport az egyesület minden funkcióját átveszi, így is lett. A Fogorvos Szakcsoport, a többiekhez hasonlóan, zökkenőmentesen és széles alapon kézben tartotta és irányította a szakmai, érdekképviseleti és tudományos feladatokat. A tudományos élet fejlődése azonban olyan új szervezeti formát tett szükségessé, amely még hathatósabban segíti elő az orvostudományok fejlődését, a hazai tudományos élet egységes irányítását, a tudományos rendezvények összehangolását a nemzetközi tudományos élettel, és hozzájárul a külföldi tudományos társaságokhoz fűződő kapcsolatok létesítéséhez és fenntartásához. Ezért az Egészségügyi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémiával és az Orvos-Egészségügvi Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben 1966 februárjában hozzájárult önálló orvostudományi társaságok és egyesületek megalakításához, illetve ezek önkéntes társulásán alapuló szövetségnek a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ) létrehozásához. A minisztérium döntése után a március 5-én tartott vezetőségi ülés keretében a szakszervezet Fogorvos Szakcsoportja befejezte működését, és egyidejűleg határozatot hozott a Magyar Fogorvosok Egyesülete (MFE), megalakulásáról — mely így egy szóban, ill. betűben eltér jogelődjétől (MFOE) —, valamint a MOTESZ-be való belépésről. A MFE alapszabályait az egészségügyi miniszter április 12-én hagyta jóvá. A MOTESZ április 26-án alakult meg, az alakuló ülésen már a MFE küldöttei is részt vettek. A MFE elnöke Tóth Károly lett, főtitkára Berényi Béla; jelenlegi főtitkár Sugár László. * 1970. április 3-án a MFE ünnepi ülésén tartott előadás alapján.