Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1971-06-01 / 6. szám

ÍNYZUHANYRÓZSA

177

gipszágyból a most már üreges ínyzuhanyrózsát, és az esetleges folytonossági hiányt önkötő akriláttal pótoljuk. Ezután következik a legfontosabb munkafolyamat, a lyukfúrás.

2. ábra. Az akrilátból elkészített íny zuhanyrózsa-felek összepréselés előtt Célzott lyukfúrás

A furatok elkészítésekor a Fertői és Varga [1] által ajánlott módszer kétségtelenül megrövidítené a munkafolyamatot, de tulajdonképpen elveszne az egyéni jelleg (4). A kemény gipsszel kiöntött alginát-lenyomatot lefejtés után folyékony viasszal ismét kiöntjük. (Ha a gipszmintáról történt lefejtés közben az alginát-lenyomat megsérült új lenyomatot nyerhetünk a gipsz pozitívról.) Az így kapott viasz pozitívot a gingivális szél felett 3 mm-rel levágjuk, és a polírozott ínyzuhanyrózsába helyezzük.

Egyenes darabba helyezett 5-ös gépi Kerr-tágító segítségével a viaszmintán keresztül ott fúrunk az ínyzuhanyrózsába lyukat, ahonnan a vízsugár a megfelelő irányba juthat (3. ábra). Ezt követően gumicső-csatlakozással az ínyzuhanyrózsa működtethető (4. ábra).

3. ábra. Célzott lyukfúrás viaszmintán keresztül

4. ábra. A kész ínyzuhanyrózsa