Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
172 CSEH L. DR— PATAKY L. DR. helyeire nyomást, ill. feszítést gyakoroltak, ekkor izokromatikus convergentiapontok alakultak ki, melyek a törésre hajlamos zónákat képviselik. Eredményeiket klinikai-statisztikai adatokkal erősítették meg. Kényes kérdés az Eggert [ 16] által elnevezett „praedilectiós helyek”, az ún. „gyenge pontok” (anatómiai, functionalis, pathologiás). Lindemann és Gerke [16] szerint ezek részben fedik egymást, így elkülönítésük sokszor erőltetett lenne. Első pillantásra anatómiailag gyenge pontnak tűnik a foramen mentale. Dean [6], Ivy és Curtis [14], Ereid és Baden [9], valamint Hagan és Huelke [12] szerint a foramen mentalen gyakran halad keresztül a törésvonal. Lindemann és Gerke [ 16] éppen ellenkezőleg azt találta, hogy ezt a törésvonal általában kikerüli. Anyagunkban ugyanezt találtuk, csupán 11 törésvonal haladt át rajta. A caninus tájéknál szerepet játszhat a hosszú gyökér, valamint a mandibula szögletben történő hajlása. A molaris régiónál a foghiány szerepére utal, hogy az állcsontsérültek átlagéletkora csökkent [12, 15, 19], s a még csontosán eléggé ki nem telődött molaris extractiós hely praedisponál a törésre (ezt saját statisztikánkból számos esetben igazolni tudtuk). Közrejátszhat itt még az is, hogy zárt fogsor esetén a fogak boltívszerűen ellenállnak a kívülről ható nyomásnak. Lindemann és Gerke [16] a corpuson többször horizontábs lefutású törésvonalat találtak, véleményük szerint ezek a motorizálással járó durvább, erőszakosabb behatások szaporodásának köszönhetők. Anyagunkban 23 ilyen jellegű törést találtunk, ebből 8 a mentalis tájékon, a proc. alv.-on (4 közlekedés, 2 esés, 1 lórugás és 1 egyéb), 5 a mentumon (mind az öt ipari), a corpuson pedig 10 ilyent találtunk (2 ütés, 3 közlekedés, 3 esés, 2 egyéb). Az angulus adataink szerint gyengített pontnak tekinthető (1. ábra). A csont ezen a helyen elvékonyodik, főleg spongiosus szerkezetű, jól kifejezett, tág velőűrökkel (Molnár, 17). Igaz, bizonyos fokig védett a m. masseter által, de ez legfeljebb a dislocatio ellen véd. Más a helyzet a felhágó ágban, a csont elég erős és a lágyrészek megfelelő védelmet nyújtanak, úgyhogy igen kevés törés jön itt létre. A proc. coronoideus a lágyrészek védelme mellett anatómiai helyzete miatt is ritkán törik. Élőiről a maxilla, lateral felől pedig az arcus zygomaticus védi, a fossa infratemporalisban helyezkedik el. A ramus mand. és a proc. coronoideus is csak erős, drasztikus behatásra törik. A proc. coronoideus törésmechanizmusának hypothesisei közül kizárjuk a m. temporalis erős összehúzódása által létrejött szakításos törés lehetőségét. Berényi [2] megállapítja, hogy a m. temporalis rostjainak tapadása mélyebben fekszik, mint az általában észlelt törésvonalak, másrészt ezt az állítást megerősíti az is, hogy proc. musc. törése esetén klinikailag a m. temporalis működésének kiesése nem észlelhető. Az egyik leggyakrabban fracturálódó helye a mandibulának a proc. condyloideus (proc. art.), nyaki része. Ez a mandibula legkisebb keresztmetszetű regiója, és hajlása is valószínűsíti a törést. Ábráinkon a vonalak sűrűsödése itt jól érzékelhető (1. és 8. ábra). Kettős törések Az általunk vizsgált kettős törések bizonyos szemszögből megvilágítják egyes fractura-fajták keletkezését. Külön kiemeltük az aetiologiai factorok közül az ütést, mert véleményünk szerint az ütés az a tényező, melyen legjobban mérhetők le a praedilectiós helyek, mert általában egy ponton hat az erő, és ez a törést okozó küszöbérték közelébe esik. így létrejöhetnek indirekt törések
