Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
A FOGÁSZATI továbbképzésről 5 Fogorvosi Szemle 63. 5—7. (1971) A Központi Stomatologiai Intézet (igazgató: Orsós Sándor dr.) közleménye A fogászati továbbképzésről, az Egészségügyi Világszervezet londoni konferenciája alapján Irta: ORSÓS SÁNDOR dr. Az Egészségügyi Világszervezet európai irodája 1970. április 20—24 között rendezte Londonban a fogászati továbbképzéssel foglalkozó konferenciáját. A koppenhágai Egészségügyi Világszervezeti iroda nevében A. C. Eberwein nyitotta meg a konferenciát, amelynek 49 résztvevője volt. Az európai országokból 28 küldött jelent meg. Mint megfigyelők, a közelkeleti, mediterrán, amerikai terület és egyéb szervezetek képviselői vettek részt. Mint előadók is szerepeltek a konferencián V. Rudko a genfi Egészségügyi Világszervezeti központból és J. Kostlan az európai irodából. A konferencia minden olyan oktatásformával foglalkozott, amelyekkel a fogorvos az egyetem elvégzése után találkozhat, függetlenül attól, hogy tudását szélesíti, szakképesítést, akadémiai vagy egyetemi fokozatot szerez. Az igen nagy és sokrétű anyag tárgyalása gondosan tervezett munkamódszer szerint történt. Összesen 10 plenáris ülésen tartott előadást hallottunk, amelyek a fontosabb témákat ismertették. Az előadások szinopszisát a résztvevők jóelőre megkapták. Az előadások után 15-20 fős csoportmegbeszélések voltak, ahol 6-8, a tárgyra vonatkozó kérdésre kellett választ adni. A tárgyalt kérdéssel kapcsolatban a válaszokat újra plenáris ülésen vitatták meg és foglalták össze a kialakult véleményt. A konferencia angol, francia és orosz nyelven folyt, egyidejű tolmácsolással. A részletesebben tárgyalt témák a következők voltak: a fogorvostovábbképzés helyzete Európában, szakorvos képzés a fogászatban, egyetemi és akadémiai fokozatok elnyerésére szervezett oktatásformák, képzés a fogászati egészségügyben magasabb állások betöltéséhez, a fogorvos-továbbképzés szervezési kérdései, újszerű oktatási formák a továbbképzésben, valamint a fogorvos-továbbképzés eredményességének értékelése. A konferencián elhangzott, számunkra is lényeges, érdekes javaslatokat, megállapításokat és adatokat az alábbiakban igyekszem összefoglalni. Meg kell jegyeznem, hogy ami részünkre természetes tény, az számos országban csak óhaj, például a szakorvosi vizsga állami elismerése, vagy a továbbképzésben résztvevők számára az ingyenes tanfolyam idejére teljes fizetés, szállás és utazási költség térítése. A konferencia véleménye az volt, hogy az egyetemi képzés és a továbbképzés között nem lehet éles határvonalat vonni. A mindennapi gyakorlatban szükséges tudásmennyiség megszerzése a diploma kézhezvételével nem érhet véget, a szakmai ismeretek szerzésének folyamatosnak kell lennie. Ezt már az egyetemi oktatás ideje alatt tudatosítani kell a hallgatókkal. A fogorvos-továbbképzés programját tekintve, a következő módon osztályozható : 1. Fogorvos-továbbképzés az általános fogászati ellátáshoz: a) gyakorlat a diplomától a szakvizsgáig; b) rövid ismeretfrissítő tanfolyamok; c) tanfolyamok egyetemi fokozat eléréséért. 2. Szakvizsgát előkészítő továbbképzés, 3. Továbbképzés akadémiai fokozatok elérésére. 4. Továbbképzés a fogászati egészségügyi szolgálat területén: a) tanfolyamok a fogászati egészségügyben működő adminisztratív állásokat betöltők részére; b) speciális vezető állások betöltéséhez szükséges képzés.
