Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
1971. május LXIV. évfolyam 5. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. Dr. VARGA ISTVÁN Szerkesztették: 1908—1925. КОКМОСП ZOLTÁN dr., 1926—1931., Prof. M О К E L L1 GUSZTÁV Fogorvosi Szemle 64. 129—131. 1971. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának (igazgató: Berényi Béla dr. egyetemi tanár) közleménye Metronidazol-(Klion-)kezelés hatása parodontopathiákban írta: SUGÁR LÁSZLÓ dr. —SALLAY KORNÉLIA dr. — GÜRTLER ANNA dr. A metronidazol mintegy 10 éve ismert chemotherapiás szer. Eleinte protozoonfertőzések ellen használták, véletlenül jöttek rá, hogy fusospirillaris fertőzés kezelésére is alkalmas. Hazánkban Gyenes és mtsi [1] vezették be a stomatitis ulcerosa metronidazol-kezelését. Fűzi és mtsi [2, 3, 4] kimutatták, hogy a metronidazol általában a szájban található anaerob mikroorganismusokra antibakteriális hatású. Russel [5], Löe és mtsi [7], Theilade [8], Genco és mtsi [9] vizsgálatai szerint a parodontopathiák aetiologiájában elsődleges tényező a foglepedék, melyben anaerob flora szaporodik el. Kézenfekvőnek látszott tehát a metronidazol-kezelés kipróbálása parodontopathiák esetén. Módszer és anyag Régóta kezelt parodontopathiás betegeinknek — az eddigi helyi antiphlogistikus kezelés mellett, mely depuratióból, oxigénátfujásból, adstringens-kezelésből és becsiszolásból állt — napi 2x1 tabl. Kiiont adtunk 10 napon át. Új betegeinknek is rendeltünk Kiiont, a fogkövek egy ülésben való eltávolítása után. Recidiva esetén a 10 napos kúrát (20 tabl.) megismételtük. Betegeinket elsősorban a gyulladásos típusú parodontopathiások közül választottuk. Ezekre a betegekre jellemző volt enyhébb esetekben az állandó marginalis ínygyulladás, parodontalis tasakgyulladás, súlyosabb esetekben a multiplex tályogképződés is. Kizártuk anyagunkból a gingivitis ulcerosát, és a status post gingivitidem ulcerosam-nak nevezett gyulladásmentes állapotot, melyet horizontalis atrophia: a proc. alveolaris és a lágyrészek egyidejű pusztulása jellemez. Nem kezeltük a gyulladásmentes atrophia praecox-nak nevezett parodontopathiás formát sem. Betegeinket súlyosság szempontjából 3 csoportba osztottuk: 7. Huzamosabb ideje fennálló marginalis gingivitis, melyre jellemző a makacs gyulladás, helyi kezeléséssel csak átmeneteti javulás érhető el, a kezelés abbahagyása után rövid idővel a gyulladás recidivál, és az egész folyamat lassan, de biztosan a parodontium mély szöveteire kiterjedve progrediál. A betegek-
