Fogorvosi szemle, 1971 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
KÖNYVISMERTETÉS 93 KÖNYVISMERTETÉS Adler Péter: Stomatologia. Egyetemi tankönyv. Medicina, Budapest, 1970. 240 o., 181 ábra. Ára: 30 Ft. A stomatologiát, mint az orvostudomány integráns részét, minden általános orvosnak ismernie kell, de egészen más célból és más arányban is mint a fogorvosnak. Az általános orvosnak nincs szüksége a fogászat jelentős részét kitevő technológiára, viszont jól kell ismernie mindazokat az összefüggéseket, amelyek egyrészről a fogazat szájüreg, másrészről a szervezet általános állapota között fennállnak. Ismernie kell a szervezet általános betegségeinek szájtüneteit éppúgy, mint a szájbetegségek hatását a szervezet egészére. Fel kell ismernie a rendszerbetegségeknek a fogakon, szájnyálkahártyán, és állcsontokon mutatkozó tüneteit. Ezek a szempontok vezették Adler professzort akkor, amikor anyagában, beosztásában, arányaiban teljesen újszerű stomatologiai tankönyvet bocsátott az orvostanhallgatók rendelkezésére. A tankönyv 16 fejezetre tagozódik. Az 1. és 2. fejezet rövid anatómiai, illetve élettani áttekintést ad az orofacialis tájról. A 3. fejezet a somatologia vizsgáló módszereit ismerteti. A 4. és 5. fejezet a fejlődési rendellenességekkel, illetőleg a szájnyálkahártya- és ínybetegségekkel foglalkozik. A 6. fejezet ,,A fogazat rendszerbetegségei” címszó alatt foglalja össze a parodontium betegségeit és a fogszuvasodást. A 7. és 8. fejezet az állcsontok és a környező lágyrészek gyulladásos betegségeit, illetőleg a nyálmirigyek betegségeit ismerteti. A 9. fejezet rövid traumatológiai, a 10. pedig onkológiai áttekintést ad. A ll. fejezet a neurológiai betegségeket tárgyalja. A 12. és 13. fejezet therápiás kérdésekkel foglalkozik, az előbbi a fogeltávolítást és annak szövődményeit foglalja össze, az utóbbi rövid tájékoztatást ad a fogpótlás lényegéről. A 14. fejezet szervezéstani kérdésekkel foglalkozik. Végül a 15. fejezet a fogászat történetéből ad némi ízelítőt. A tankönyv beosztásával általában egyet lehet érteni. A fogászati hygiene és praeventio azonban, amiben az általános orvos a legtöbb segítséget nyújthatja a fog és szájbetegségek leküzdésében, feltétlenül külön kiemelt fejezetet érdemelt volna. így ez az egész nagyfontosságú kérdés elsikkad a 6. fejezet végén egy alig oldalnyi terjedelmű alfejezetben. Jó lett volna, ha ide kerül és nem az 6. fejezet „Idült gyulladások” alcíme alá, az egyéni fogápolásról szóló rész. Utóbbiban nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia annak a figyelemeztetésnek, hogy a kihegyezett végű műszálas fogkefe kifejezetten ártalmas mind a fogzománcra, mind pedig az ínyre. Ez annál is fontosabb lenne, mert jó sörte fogkefe időnként kapható Magyarországon, legömbölyíett végű műanyag fogkefét azonban eddig még nem importáltunk. Nem helyes a „fogselyem” általános propagálása sem a fogközök tisztántartására, mint annak szuverén eszköze. Néhány helyen vitatható az egyes betegségek csoportba sorolása. Az ostitis deformans Paget például sem klinikai lefolyása, sem szövettani képe szerint nem tartozik a daganatok közé. Ismertetése is azzal kezdődik, hogy „nem valódi daganat”. Helyesebb lenne az állcsontokon előforduló csontrendszer-betegségeket vagy osteopathiákat külön csoportba sorolni, és akkor ide kerülhetne például az ostitis fibrosa localisata és generalisata is, amely utóbbi a könyvben az „epulis centralis” (helyesebben centrális óriássejtű granuloma) címszó alatt szerepel. Az állcsonttörések dentalis rögzítésére szolgáló sínek közül a Hauptmeyer-sín, a II. világháborúban használt, ma már elavult módszer éppen azok miatt a károsító tényezők miatt, amit a tankönyv megemlít. Jobb lett volna ezért az egyetlen ilyen jellegű ábrán (127. ábra) inkább egy korszerű pl. Schuchardt-eínt mutatni. Más felfogásunk az ilyen és egyéb hasonlóan kisebb jelentőségű részletkérdésekben mit sem von le a mű értékéből. Adler professzor merészen szakítva a megcsontosodott fogászati tankönyvhagyományokkal nemzetközi viszonylatban is lijat alkotott, amikor 25 éves oktatói tapasztalatai alapján tartalmában és terjedelmében is olyan tankönyvet írt amely mind az oktatók igényeit, mind a hallgatók igényeit messzemenően kielégíti. Stílusa világos, jól érthető és a kitűnően megválasztott ábrák is megkönnyítik az anyag gyors elsajátítását. Csak az egyes részletek kidolgozásában érződik, hogy a megszokott formákkal történő szakítás még rutinos szerző számára sem könnyű feladat és nyilván ezért az utolsó simítások nem a tőle megszokott körültekintéssel történtek. A könyv előrelátható nagy népszerűsége bizonyára hamarosan szükségessé teszi majd a második kiadást, ami lehetőséget nyújt e hiányosságok kiküszöbölésére. A Medicina nagyon szép kiadásban, kitűnő papíron adta ki a tankönyvet. A Franklin Nyomda érdeme a szövegrész didaktikai szempontból is elsőrendű nyomdatechnikája, valamint a sematikus rajzok, fényképek, röntgenkópek egyaránt kiváló ábrázolása. Berényi Béla dr.
