Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
80 NAGY GY. DR.—TERNER K. DR. anyagot 10%-os neutrális formaiinban fixáltuk, paraffinba ágyaztuk és 5—6 mikron vastag metszeteket készítettünk. Ezeket haemalaun-eosinnal, Van Gieson szerint és 1%-os toluidinkékkel festettük meg. A szövettani metszeten (1. ábra) jól látszik a Vaquez—Osler-kór szájnyálkahártya-elváltozására általában jellemzőnek tartott sejtdússág és érfelszaporodás [7, 14]. Ezen kívül azonban minden betegünkön változó mértékű, de jól felismerhető parakeratosist észleltünk (2. ábra). Tudomásunk szerint ezt, mint a polycythaemia vérára jellemző íny elváltozást, eddig még nem írták le. Megbeszélés A polycythaemia vera chronikus, de rendszeres és adaequat kezeléssel jól rendben tartható betegség [5, 6, 9]. Ez az alapbetegséggel kapcsolatos szájnyálkahártya-tünetekre is vonatkozik, a vérkép javulásával, ill. rendeződésével párhuzamosan ugyanis a szájtünetek is javulnak. Ha a szájhygiene kifogástalan, akkor a súlyos gyulladás kialakulásának kisebb a valószínűsége. Mégis minden exacerbatióban, jó szájhygiene ellenére is, acut gyulladásos folyamat támad a száj nyálkahártya nagyfokú érzékenysége mellett. A gyulladás elsősorban az ínyt és a nyelvet érinti, de a meglevő fogak egynémelyikén is heveny periodontitis mutatkozik ; ezért azokat esetleg el is kell távolítani. Jelen megfigyeléseink kapcsán polycythaemia verás betegeken stomatologiai vizsgálattal a betegség exacerbatio jában a kórképre jellemző száj tünetek heveny romlását észleltük. Szövettani vizsgálattal a már mások által is leírt elváltozásokon kívül (sejtdússág, érszaporulat, majd a kötőszöveti rostok proliferatiója) minden betegen parakeratosist mutattunk ki. Vizsgálataink eredményeként elsősorban a gyakorlóorvosok és -fogorvosok figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy Vaquez—Osler-kóros betegeken a hirtelenül támadó vagy fokozódó, szájnyálkahártyára, ínyre és fogakra vonatkozó panaszok a betegség exacerbatiojával lehetnek összefüggésben. Az exacerbatiós stádiumban végzett extractio után viszont — a fennálló komplex véralvadási zavarok miatt [10] — a tartós utóvérzés veszélye áll fenn [4, 6, 9], Megfigyeléseinket nagyobb polycythaemia verás beteganyag rendszeres stomatologiai vizsgálatával szándékozunk folytatni, és ennek eredményéről a későbbiekben újra beszámolunk. Összefoglalás Szerzők 22 polycythaemia verás betegen végzett stomatologiai vizsgálat eredményéről számolnak be. 18 exacerbatiós stádiumban levő beteg közül 17-en az alapbetegségre jellemző szájelváltozások heveny fokozódását észlelték. Histologiai vizsgálattal, a már mások által is leírt eltéréseken kívül, minden betegen jól kimutatható parakeratosist figyeltek meg. IRODALOM. 1. Burger T., Keszthelyi B. és Peer J.: Vérmennyiség változások pathologiai jelentősége polycythaemia Verában és alakulása 32P-vel kezelt betegeken. Orv. Hetik 1962, 103, 357. — 2. Burger T., Nagy I., Keszthelyi B. és Peer J.: Véralvadási zavarok polycythaemia Verában. I. Orv. Hetil. 1962, 103, 687. — 3. Csernyiseva, N. N. : Opregyelenyie objem cirkulirujuscsej masszi erythrocytov pri raszpoznonavanyii erythraemii. Ter. Arch. 1962, 34, 84. — 4. Davidova, A. V.: Erythraemia (kliniko-morfologicseszkaja harakterisztika i lecsenyie radioaktivnim foszforom). Kand. dissz., Moszkva, 1959. — 5. Lavszkij, G. K.: Erythraemia. Medgiz, Moszkva, 1959. — 6. Lawrence, J. H.: Polycythaemia. Physiology, diagnosis and treatment based on 303 cases. Grune and Stratton, New York and London, 1955. — 7. McCarthy, P. L. a. G. Shklar : Diseases of oral mucosa. McGraw-Hill, New York—Toronto—London, 1964. — 8. Nagy Gy.: A haemorrhagiás thrombocythaemia radiophosphor kezelése. M. Radiol.
