Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

66

BÁNÓCZY J. DR—CSIBA Á. DR.

inkről előző munkánkban beszámoltunk. Összesen 535 leukoplakiás beteget tartunk nyilván, ebből az 1968. évben végzett ellenőrzés során 165 olyan beteget találtunk, akiknél az első jelentkezés alkalmával szövettani vizsgálat céljából próbakimetszés történt. A próbakimetszés és az ellenőrzés időpontja között 2—15 év telt el.

Klinikai vizsgálattal a 165 beteget felosztásunk (Sugár—Bánóczy) szerint a következő három típus egyikébe soroltuk:

I. elszarusodott nyálkahártya: leukoplakia simplex,

II. szemölcsszerű burjánzás: leukoplakia verrucosa,

III. fekélyképződéssel járó esetek: leukoplakia erosiva.

A szövettani vizsgálatokat haematoxylin-eosinnal festett metszeteken, 150-szeres nagyítással végeztük. Megállapítottuk a leukoplakia egyes típusainál észlelhető szövettani elváltozások előfordulási arányát. A szövettani elváltozások meghatározásánál részben átvettük Renstrup definícióit. A következő elváltozásokat vizsgáltuk :

a) Hámelváltozások

Orthokeratosis: normális állapot, ahol a hám legfelső sejtrétegei csaknem homogének, eosinophilek, sejtmagvak nincsenek, stratum granulosum mindig van (1. ábra).

Hyperorthokeratosis : kóros állapot, ahol az orthokeratotikus réteg vastagsága meghaladja a szóbanforgó területre normálisan jellemző vastagságot (2. ábra).

1. ábra 2. ábra

Parakeratosis : az az állapot, ahol a hám külső sejtrétegei acidophilek, lelapultak és pyknotikus magvakat tartalmaznak. Stratum granulosum jelen lehet vagy hiányozhat (4. ábra).

Hyperparakeratosis : kóros állapot, ahol a parakeratotikus sejtréteg vastagsága meghaladja a szóbanforgó területre normálisan jellemzőt (3. ábra).

Dyskeratosis : kóros állapot, amelyben már a tüskés sejtek protoplasmájában keratinizációs jelenségek mutatkoznak (5. ábra).

Intraepithelialis oedema: olyan állapot, melyben a hámsejtekben és a hámsejtek között oedemás elváltozások figyelhetők meg (6. ábra).