Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1970-02-01 / 2. szám

MÜZEUMI LELET 51 Pór László dr. vizsgálatait igen sok fáradsággal és alapossággal végezte, bár számításon kívül hagyta a gyökércsatornába jutott higany mennyiségét és a gyökércsatornában maradt levegő térfogatát is. Ez esetleg matematikai pontos­ság szempontjából kifogásolható, de az adott esetben a hibahatár alatt marad, jelentősége elhanyagolható. A közölt lelet tisztázása fáradságos nyomozást igényelt, és tanulságul szolgál azok számára, akik múzeumi anyagot vizsgálnak. Kívánatos volna — félreérté­­sek'elkerülése céljából — feljegyezni a múzeumi naplóban a koponyákon végzett vizsgálatok idejét és módját. Összefoglalás A közlemény rejtélyesnek látszó antropológiai (múzeumi) leletet ismertet. A kérdés az volt, mikor és hogyan került az állkapocs teljesen ép fogainak gyö­kércsatornájába higany. Válasz: húsz év előtt higannyal végzett fogtérfogat - mérés alkalmával. H. KeMeHeui: Hnmepecnaa anmpono-odoHmoMamecKan My3eÜH<w naxodKa. B paöoTe cooóinaeTca o KaHmueftca 3aranoHHOH aHTponojiorimecKofi ,,My3efiHoä“ Ha­­xopKe. Bonpoc 3aKJiK)MajiCH b tóm, Korfla w k3khm o6pa30M nonajia b KopHeBOÍi KaHaji coBep­­meHHO HHTaKTHbix 3y6ob MejiiocTH pTYTb. Otbct: pTYTb nonajia TYaa 20 jieT tomy Ha3a« npa H3MepeHHH o6i.eMa 3Y6Horo npocTpaHCTBa npa noMoiun ptyth. Dr. K e m e n e s, I. : Ein interessanter antropo-odontologischer musealer Befund. Autorin beschreibt einen scheinbar rätselhaften, antropologischen (musealen) Be­fund. Frage: wie und wann gelang Quecksilber in den Wurzelhautkanal der vollständig gesunden Zähnen? Antwort: vor 20 Jahren, anlässlich einer mit Quecksilber durchge­führten Zahnvolumen-Messung. Fogorvosi Szemle 63. 51—52. 1970. Speciális gyökéremelt) alsó bölcsességfog eltávolításához írta: ifj. CSORDÁS JÓZSEF dr. (Szolnok) Az emelőpár speciálisan az alsó bölcsességfogak tört gyökereinek az eltávolítá­sára készült, de ezen túl alkalmazható az első, második alsó molárisok alsó és középső harmadban tört gyökereinek eltávolítására is. A műszer leírása A tenyérbe fekvő markolat enyhén V alakban törik, hatszögletű, rovátkolt. Az emelőszár kétszer hajlított, Z alakban megtört, ami eredményezi, hogy a mű­ködő karomszerűen kiképzett csőrrész az alveolusban függőleges síkban előre­­hátra működtethető, értelemszerűen párhuzamos, a markolat arc felé eső rövi­­debb szárával. Az emelő forgatási (megtámasztási) pontja az alveolusban van használatkor, kiképzése gömb-szelet, így a roncsolás teljesen elkerülhető vagy minimális. Az erő-teherkar arány eredményezi az emelő kis erővel történő mű­ködtetését, a septum szilánkmentes könnyed eltávolítását, hozzáférhetővé téve a bennmaradt, tört gyökeret. A tört fog helye legtöbbször nincs kellőképpen megvilágítva, vérzik és a kevés hely miatt általában nehezen hozzáférhető. Az emelő alakját a fent említett körülmények határozták meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom