Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
MÜZEUMI LELET 51 Pór László dr. vizsgálatait igen sok fáradsággal és alapossággal végezte, bár számításon kívül hagyta a gyökércsatornába jutott higany mennyiségét és a gyökércsatornában maradt levegő térfogatát is. Ez esetleg matematikai pontosság szempontjából kifogásolható, de az adott esetben a hibahatár alatt marad, jelentősége elhanyagolható. A közölt lelet tisztázása fáradságos nyomozást igényelt, és tanulságul szolgál azok számára, akik múzeumi anyagot vizsgálnak. Kívánatos volna — félreértések'elkerülése céljából — feljegyezni a múzeumi naplóban a koponyákon végzett vizsgálatok idejét és módját. Összefoglalás A közlemény rejtélyesnek látszó antropológiai (múzeumi) leletet ismertet. A kérdés az volt, mikor és hogyan került az állkapocs teljesen ép fogainak gyökércsatornájába higany. Válasz: húsz év előtt higannyal végzett fogtérfogat - mérés alkalmával. H. KeMeHeui: Hnmepecnaa anmpono-odoHmoMamecKan My3eÜH<w naxodKa. B paöoTe cooóinaeTca o KaHmueftca 3aranoHHOH aHTponojiorimecKofi ,,My3efiHoä“ HaxopKe. Bonpoc 3aKJiK)MajiCH b tóm, Korfla w k3khm o6pa30M nonajia b KopHeBOÍi KaHaji coBepmeHHO HHTaKTHbix 3y6ob MejiiocTH pTYTb. Otbct: pTYTb nonajia TYaa 20 jieT tomy Ha3a« npa H3MepeHHH o6i.eMa 3Y6Horo npocTpaHCTBa npa noMoiun ptyth. Dr. K e m e n e s, I. : Ein interessanter antropo-odontologischer musealer Befund. Autorin beschreibt einen scheinbar rätselhaften, antropologischen (musealen) Befund. Frage: wie und wann gelang Quecksilber in den Wurzelhautkanal der vollständig gesunden Zähnen? Antwort: vor 20 Jahren, anlässlich einer mit Quecksilber durchgeführten Zahnvolumen-Messung. Fogorvosi Szemle 63. 51—52. 1970. Speciális gyökéremelt) alsó bölcsességfog eltávolításához írta: ifj. CSORDÁS JÓZSEF dr. (Szolnok) Az emelőpár speciálisan az alsó bölcsességfogak tört gyökereinek az eltávolítására készült, de ezen túl alkalmazható az első, második alsó molárisok alsó és középső harmadban tört gyökereinek eltávolítására is. A műszer leírása A tenyérbe fekvő markolat enyhén V alakban törik, hatszögletű, rovátkolt. Az emelőszár kétszer hajlított, Z alakban megtört, ami eredményezi, hogy a működő karomszerűen kiképzett csőrrész az alveolusban függőleges síkban előrehátra működtethető, értelemszerűen párhuzamos, a markolat arc felé eső rövidebb szárával. Az emelő forgatási (megtámasztási) pontja az alveolusban van használatkor, kiképzése gömb-szelet, így a roncsolás teljesen elkerülhető vagy minimális. Az erő-teherkar arány eredményezi az emelő kis erővel történő működtetését, a septum szilánkmentes könnyed eltávolítását, hozzáférhetővé téve a bennmaradt, tört gyökeret. A tört fog helye legtöbbször nincs kellőképpen megvilágítva, vérzik és a kevés hely miatt általában nehezen hozzáférhető. Az emelő alakját a fent említett körülmények határozták meg.