Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
40 BERÉNYI M. DR.—MALATINSZKY A. DR.—IVÁNKIEVICZ D. DR. Fogorvosi Szemle 63. 40—43. 1970. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának (igazgató : Babies Antal dr. akadémikus, egyetemi tanár) és a Miskolci Szentpéteri kapui Kórház Szájsebészeti és Fogászati Osztályának (főorvos: Ivánkievicz Dénes dr.) közleménye A zománc és dentin termoanalítikai (derivatográfiás ) vizsgálata írta: BEIÍSTYI MIHÁLY dr., MALATINSZKY ANDRÁS dr., IVÁNKIEVICZ DÉNES dr. A fogak minőségi és mennyiségi összetételének meghatározására több szempontból a műszeres analitikai eljárások a legalkalmasabbak, melyek közül legismertebb a röntgendiffrakció, valamint az infravörös és NMít-spektroszkópia. Munkánkban a komplex termoanalítikai vizsgálatokra alkalmas magyar műszer*, a derivatográf [1] segítségével elvégzett vizsgálatainkról számolunk be, melyek a zománc és dentin termikus tulajdonságainak, egyes komponenseinek %-os meghatározására, valamint néhány klasszikus laboratóriumi módszer ellenőrzésére irányultak. Módszer A derivatográf tulajdonképpen olyan analitikai mérleg [2], amelynek egyik meghosszabbított karja elektromos fűtésű kemence légterébe nyúlik. A vizsgálandó minta a karra helyezett mintatartóban van. Melegítés hatására a különböző vegyületek más-más hőfokon bomlani kezdenek. A készülék automatikusan regisztrálja az egyenletes sebességgel felfűtött minta hőmérsékletét, súlyát (TG-görbe), súly változásának sebességét (DTG-görbe), valamint a bekövetkező átalakulások, bomlások hőtartalom-változásait (DTA-görbe). A műszer regisztrátuma a derivatogram, amelyből a vizsgált anyag minőségi és mennyiségi összetételére lehet következtetni. Vizsgálatainkhoz pulpitis miatt extrahált carieses kis és nagy őrlőfogak bifurkáció feletti részéből készítettük mintáinkat. A fogak 20—40 éves betegektől származtak. A dentint — bár tudjuk, hogy a zománc-dentin elválasztásának nem ez a legjobb módja — úgy nyertük, hogy a koronából gondosan eltávolítottuk a pulpát és a zománcot csiszolókoronggal lecsiszoltuk. A visszamaradt ép dentint közvetlenül a felhasználás előtt achátmozsárban porítottuk olyan finomra, amilyenre tudtuk. A zománc-preparátumunkat úgy készítettük, hogy a pulpakamra felől gömbfúróval, vízhűtés mellett eltávolítottuk a dentint, majd a visszamaradt légszáraz zománcot ugyanúgy porítottuk el, mint a dentint. A minták tisztaságát porítás előtt ultraibolya fényben mutatott fluoreszcenciájuk alapján ellenőriztük [3]. Dentinből vizsgálatonként mintegy 100 milligrammot, a zománcból 200—600 mg-ot mértünk be. A felfűtés sebessége 10 °C/perc volt. A vizsgálatokat levegő-, ill. oxigén-atmoszférában végeztük. A bomlástermékeket nem szívattuk el a kemence légteréből. Dentin Az 1. ábrán 108 mg súlyú, 36 különféle fog dentinjének keverékéről készült derivatográfiás felvételt láthatunk. Mihelyt a minta hőmérséklete túlhaladta a szobahőmérsékletet, súlya csökkenni kezdett. A súlycsökkenés sebessége a DTG-görbe szerint 110 °C-nál maximumot ért el. Ebben a folyamatban kötetlen vagy legfeljebb adszorptive kötött víz távozik el a dentinből, mennyisége köz* Gyártja: Magyar Optikai Művek, Budapest.
