Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
38 KAÁN MIKLÓS DR. adottságokhoz igazodóan rendkívül változatos lehet. A protetikai Spee-görbe tehát mindenképpen eltér a természetes fogazat Spee-görbéjétől, mert megállapításakor — helyesen — alkalmazkodtunk a fogatlan száj sajátos körülményeihez. A protetikai Spee-görbét egy adott interalveolaris távolságon belül különböző magasságban helyezhetjük el (közelebb vagy távolabb pl. az alsó gerinctől). Ezért, ha a sagittalis fogsorgörbe alakját műfogsorokon a természtes fogazattól eltérően alakítjuk ki, akkor a görbe verticalis helyzetének megállapításakor célszerű lenne, ha nem a természetes fogazat adottságait igyekeznénk reprodukálni, Oysi, McGrane elveit elfogadva. Pl. : a rágósík McGrane által meghatározott verticalis helyzetét kívánatosnak tartjuk. ,,Ez hozzávetőlegesen azonos a rágósíknak természetes fogsorban elfoglalt helyzetével, s a rágósík e helyzete a rágóizmok működése szempontjából is a legkedvezőbb” (Kemény). A természetes fogazat occlusiós felszínének verticalis helyzete, valamint a többi jellegzetessége és törvényszerűsége, csak meghatározott anatómiai feltételek mellett —- a rágóapparátus működési időszakának „második szakaszában” (Kaán) —, a természetes fogaknak a „fogágy” (Sugár) által biztosított kiváló és fogatlan szájban utánozhatatlan rögzítettsége mellett tekinthetők érvényesnek. A fogatlan szájnak a természetes fogazattól eltérő klinikai anatómiai adottságai miatt sajátos törvényei vannak, melyek szükségszerűen meg-0. ábra. Az alsó-felső teljes protézisek funkcióképessége szempontjából az a kedvező, ha az occlusiós vonal nem felezi az interalveolaris távolságot (szaggatott vonal), hanem az alsó és középső harmad határán vagy annak közelében halad 10. ábra. Egy szájba készült alsó-felső teljes protézisek a) Három évig használt protézispáron az occlusiós vonal „hagyományosan”, ferdén, hátra, felfelé halad b) A protetikai Spee-görbe alakja az interalveolaris távolság tervszerű elosztása esetén
