Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
FŰRÓGÉPEK 27 Fogorvosi Szemle, LXIII., 27—31. 1970. Nagy- és ultrasebességű fúrógépek írta: SIMINSZKY MÁRIŐ dr. A fogorvosi fúrógép teljesítőképessége az utóbbi évtizedek alatt igen sokat fejlődött és változott. A változás alapvető jellemzője a fordulatszám növelése és ezért nevezzük az új rendszerű készülékeket nagy- és ultrasebességű fúrógépeknek. Ezek a gépek hazánkban ugyan még nem kerültek széles körben alkalmazásra, a szocialista ipar azonban számos típusát már sorozatban gyártja. A Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia turbinás gépeket gyárt 300 — 350 000 percenkénti fordulattal; a Szovjetunió és az NDK újabban mikromotorokat is készít. Azok a gyakorló fogorvosok, akik évek óta gyorsfordulatú gépeket használnak, már elképzelhetetlennek tartják, hogy munkájukat ezen eszközök nélkül végezzék. Közleményeikben beszámolnak arról, hogy a gyorsfordulatú eszköz használata az orvos és páciens számára komoly előnyt jelent. E tények indokolják a különböző nagy- és ultrasebességű fogászati készülékek összehasonlító ismertetését. Jelenleg a fogorvosi gyakorlatban két alapvető módszert alkalmaznak: 1. az egyik előnyben részesíti a turbinával való előkészítést (200 — 420 000 fordulat/ /perc) és elfogadja annak minden előnyét és hátrányát. 2. A másik csoport jelszava: „Low Speed —High Torqe”, tehát „kisebb fordulatszám— nagyobb forgatónyomaték”. Ezek 50—100 000 fordulatszámot tartanak optimálisnak. A fordulatszám növelésével ugyanis a fizikai törvényeknek megfelelően csökken a forgatónyomaték, vagyis a fordulatszám növekedésével csökken a fúrógéppel a fogra alkalmazható maximális nyomóerő. Tehát a készülék hatásfokának megállapításánál nemcsak a percenkénti fordulatszám a döntő, hanem jelentős tényezőként szerepel a mozgást létrehozó erő nagysága is. E két tényező mellett természetesen a fúró-, illetve a csiszolóeszköz anyaga és minősége sem elhanyagolható. A fordulatszám szempontjából a ma használatos nagysebességű gépeket ismét két csoportba oszthatjuk: a) állandó fordulatszámú eszközök; b) változtatható fordulatszámú eszközök. a) Az állandó fordulatszámú fúrógépek javarészt turbinás készülékek és csak egy meghatározott nagy fordulatszámon működnek. A turbinás elven működő fúrógép első darabját Norlen szerkesztette 1956-ban. Ez légturbina volt, amely 150 000/perc fordulatszámmal dolgozott, fordulatszámát harmadára csökkentve, a forgatónyomaték növelése céljából. Ezt követte Page és Chayes 300 000/perc fordulatszámú fúrógépe. Leginkább a Borden Airotor rendszerű turbinás fúrógép terjedt el, melynek több javított alakja is van. A turbinás gép forgási energiáját sűrített levegőből nyeri, amit kompresszor termel. A kompresszorból kilépő levegő egy csővezetéken át egy szűkített nyíláshoz, a fúvókához jut. Innen a szabad légsugár torló nyomása egy turbinalapát-szerűen kiképzett hengerpalástra áramlik. A fordulatszámot a szabad légsugár sebessége határozza meg és ez arányos a turbinán csökkenő nyomás négyzetgyökével: l7\ — P2. A forgórész légcsapágyazású, ami azt jelenti, hogy a kiáramló levegő mozgás közben a turbina tengelyénél vékony réteget (légfilmet) alkot, s ehben a légfilmben forog a forgórész, csaknem súrlódásmentesen. Az erőátadás a turbina könyökdarabjának fejében történik. Technológiailag az volt a legkönnyebben kivitelezhető, hogy a könyökdarab egyik felébe vezetett levegő meghajtva és megkerülve a hengerpalástot a másik oldalon visszaáramoljon. A turbinás központi furatába helyezhető a wolframkarbid vagy
