Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
22 SZABÓ CSABA DR. Ami az odontogen gyulladás terjedését illeti, az a szövetközti résekben ugyanúgy terjedhet, mint lymphogen vagy haematogen úton. Mind a retro tuberalis, mind a submasseterikus gennvedés viszonylag ritka. Retrotuberalis gyulladásból a mandibula-szár külső felszínére terjedt folyamatot eddig nem láttunk. Kottke 150 odontogen gyulladással kezelt betege közül háromnak volt retromaxillaris és egynek submasseterikus gyulladása. A hamburgi Szájsebészeti Klinikán 1945 és 1960 között fogeredetű gyulladással kezelt 3591 betegen 7,7%ban találtak ritka localisatiójú gyulladást (Schuchardt és mtsai). Metz és Lentrodt ennek alapján rajzolt ábrája a felső molarisokból kiinduló gyulladásnak 12 terjedési változatát mutatja; a mandibula szárának külső felszínére terjedt folyamatot nem észleltek! Arra a kérdésre, hogy négy betegünkön a lob terjedésének ez az eleddig le nem írt formája miként jöhetett létre, egyértelmű választ adni nem tudunk. Elképzelhető, hogy a retrotuberalis gyulladás az állkapocs szárának belső felszíne mentén süllyedt, majd a szárt megkerülve a masseter alá jutott. Az sem lehetetlen, hogy a fertőzés és a következményes gyulladás a plexus pterygoideusból a vena facialis mentén terjedt, s így jutott a ramus külső felszínére. Mi a legvalószínűbbnek a fertőzés lymphogen terjedését látjuk. Therapia Mind a retrotuberalis, mind a submasseterikus gyulladás pusztán antibioticumokkal nem gyógyítható meg. A tartósan beszűrődött és beolvadó (vagy beolvadni nem akaró) területet mindenképpen fel kell tárni, esetleg már akkor, amikor az iníiltratum még nem gennyedt el. Az antibioticum csak a sebészi beavatkozás támogatására szolgál. Ha a mandibula-szöglet táján ejtett incisióval gennyet nyertünk, leghelyesebb a járomív alatt azonnal ellennyílást is készíteni; levegő és gyógyszer bejuttatására pedig a két metszést alagútszerűen összekötni. A gyulladás megszűnte után a környéki duzzanat rövidebb-hosszabb ideig rendszerint megmarad, és további kezelésre is csak hetek múltán tűnik el teljesen. A visszamaradt kisebb-nagyobb fokú szájzár okoz még esetenként problémát. Ez a száj activ és passziv nyitogatására — többnyire nem egyhamar, s nem teljesen — oldódik. Fürdő, száraz meleg és izomrelaxansok (Mydeton) adására általában néhány héten belül maradéktalanul gyógyul. Feltehetően azonban, nyilván valamivel hosszabb idő alatt, kezelés nélkül is gyógyulna. Conclusio Fontosnak tartjuk leszögezni — s ezért ismertettük eseteinket —, hogy felső fog extractiójához szövődményként az állkapocs szárának külső felszínén elhelyezkedő gyulladás társulhat. Ezt azért kell a gyakorló orvosnak és fogorvosnak tudnia, hogy ezen szövődmény észleletében ne húzza ki a beteg egy vagy több alsó fogát, ami nem segít a gyógyulásban, hanem utalja inkább fekvőbetegosztállyal rendelkező szakintézetbe. összefoglalás Négy betegen felső fog eltávolításához társult, a ramus mandibulae külső felszínén lejátszódó, eleddig az irodalomban le nem írt abseedáló periostitis ismertetése. v IRODALOM : Adler P. : Az oro-facialis tájék antibioticum-gyógyszerelés következében jellegükben megváltozott gennyes körfolyamatai. Orvosi Hetil. 109: 1849 (1968). — Bondi, A., F. Pfaff, E. Free, a fí. Swerlick : Public health aspects of development of antibiotic-resistent staphylococci. Amer. J. Publ. Health 44: 789 (1954). — Dowling, H. F., M. H. Lepper, a. O. O. Jackson : Clinical significance antibiotic-resistent bacteria.
