Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
PERIOSTITIS MANDIBULAE 19 biológiai vizsgálatra küldünk. Mivel a szár külső felszínét végig denudáltnak éreztük, a jobb járomív alatt kontranyílást is ejtünk és a két ineisiós sebet alagútszerűen összekötve a csatornán 200%-os jodoformos gaze-esíkot húzunk át. A mikrobiológiai vizsgálat penicillinre, chloromycetinre, terramyeinre, erythromycinre, methycillinre, oxaeillinre, aureomycinrc, oleandomycinre, furadantinra, neoinyeinre érzékeny, streptomycinre, novobiocinre, kanamycinre mérsékelten érzékeny, végül polymyxinre és superseptylre resistens streptococcus non haemolyticus-t mutatott ki. A laboratóriumi vizsgálat kis fokú anaemiát és balra tolódott vérképet jelzett. Az incisiót követő napokban az ejtett sebeken át, de az ön-extractio helyén is, bőven ürült genny; a száj zár, arcduzzanat csökkent ugyan, ezt azonban kielégítő általános javulás nem követte; ezért az akkor még kézhez nem kapott mikrobiológiai eredmény nélkül, „vakon” 6 óránként 2 tbl. Tetran B-t kezdtünk adagolni. Erre az arcduzzanat mérséklődik, a szemhéj oedemája megszűnik; az ineisiós nyíláson át és a 8| helyéről azonban változatlanul bőven ürül híg, bűzös genny. Bizonyos fokú javulás után a fenti kezelés ellenére a gyógyulás lelassul, sőt megáll ; ezért a két ineisiós seben át Mező-oldatos átöblítéseket végzünk. Egy hót után a Tetran B adagolását beszüntetjük. Ekkorra az arcduzzanat, szájzár és váladékozás tovább csökkent és a beteg közérzete is jelentősen javult. Az átöblítéseket másodnaponként folytattuk. Az extraoralis rtg-kóp szerint a jobb alsó 1. és 2. nagyőrlő fogágya szinte teljesen elpusztult, ezért vezetéses érzéstelenítésben mindkét fogat eltávolítjuk. Az extractio után a jobb alsó 2. nagyőrlő helyéről nyomásra genny ürül. Harmadnap az előredőlt és rágásra ezért használhatatlan 8|-t is eltávolítjuk. Ezt követően 8 nap múltán a váladékozás megszűnik, az arcduzzanat tovább csökken, a szájzár azonban alig javul. 1969. január 10-ón váladékozás nélkül, minimális arcduzzanattal, mérsékelt szájzárral bocsátottuk haza. A két hót múlva végzett ellenőrző vizsgálatkor jó általános állapot és közérzet mellett további lassú javulást találtunk, szájzára azonban alig oldódott; activ és passzív szájnyitogatást ajánlottunk. 1969. március 28-án újabb kontroll. A jobb állkapocsszöglet, ill. alsó ineisiós seb mellett fél diónyi, nyomásra fájdalmatlan duzzanatot találtunk; száját kb. 2 haránt ujjnyira tudja nyitni. Az alsó ajak jobb felét és a n. alveolaris inferior beidegzési területének megfelelően a bőrt kissé zsibbadtnak érzi. Meleg fürdőt, Mydetont, passzív szájnyitogatást (szájfeszegetést) és Brvitamint javasoltunk. — Azóta a beteg kontrollra nem jelentkezett. Az ismertetett első három kóreset közös vonása a helyileg érzéstelenített felső bölcsességfog, vagy felső bölcsességfog és második nagyőrlő egyidejű extractiója után kifejlődött retrotuberalis — retro maxillaris gyulladás, amely később az állkapocs azon oldali szárának külső felszínén periostitis abseedenst okozott. Ugyanilyen elhelyeződésű folyamat alakult ki a 4. betegen is, aki kilazult felső bölcsességfogát önmaga távolította el. E kóresetek kapcsán felvetődik néhány kérdés: 1. Vajon odontogen vagy iatrogen fertőzés okozta betegeinken a gyulladást? 2. Milyen szerepük van az antibioticumoknak és a resistens kórokozóknak e szokatlan localisatiójú gyulladások kialakulásában? 3. Mi idézhette elő a fertőzés „atypusos” terjedését és az milyen úton jött létre ? Ad 1. A 4. betegen egyértelműen és biztosan kizárható a iatrogen fertőzés, mivel a beteg szájában a heveny periostitist megelőző napokban-hetekben orvosi beavatkozás nem történt. A beteg erősen mozgó felső bölcsességfogát nyelvével lökte ki ; nyilván a keletkezett extractiós seben át jött létre a fertőzés. Más a helyzet az első három beteggel kapcsolatban; a iatrogen fertőzés lehetősége nem zárható ki. A fertőzést éppen úgy okozhatta a fecskendő, a kanül, a befecskendezett oldat, a fogó vagy fogeltávolításra használt egyéb műszer hiányos sterilitása, mint a befecskendezés és műszeres beavatkozás kapcsán a nyálkahártya felszínéről arteficialisan mélybe vitt inoculum, de nincs semmiféle pozitív támpontunk, melynek alapján iatrogennek kellene tekintenünk e fertőzéseket. A 4. beteg ismeretében kézenfekvő a fertőzés „spontán” propagatiójára is gondolni! Ad 2. Antibioticumok alkalmazása következtében a fogeredetű gyulladások lefolyása sok esetben megváltozik; szaporodnak az elhúzódó, recidiváló gyulla
