Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
12 SALLAY K. DR.—KULCSÁR G. DR—NÁSZ I. DR.—DÁN P. DR. Fogorvosi Szemle, LXIII., 12—15. 1970. Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájáról (igazgató: Berényi Béla dr. egyetemi tanár) és Mikrobiológiai Intézetéből (igazgató: Alföldi Zoltán dr. egyetemi tanár) Vírusizolálási kísérletek aphthás, herpetiform és herpeses száj fekélyekből. írták: SALLAY KORNÉLIA dr., KULCSÁR GIZELLA dr., NÁSZ ISTVÁN dr., DÁN PÁL dr. Az aphthákkal járó szájnyálkahártya-megbetegedéseket Lehner három csoportba osztja : Mikulicz-típusú aphthák, Sutton-típusú aphthák és herpetiform fekélyek. Az első két típust minor és major jelzővel illeti, és azonos betegségnek, mégpedig autoimmun betegségnek tartja [1]. A harmadik típust 1960-ban Cooke írta le [2]. Erre jellemző, hogy az előbbi kettőtől eltérően egyszerre 10—100 apró aphtha is megjelenhet a szájban bárhol. Ezt a formát Lehner és Sagebiel a hámsejtekben elektronmikroszkóppal kimutatott zárványok alapján víruseredetűnek, de nem herpes vírus eredetűnek tartja [3]. A herpetiform ulceratio sokkal ritkább, mint a Mikulicz-pphtha. Lehner száz recidiváló szájfekélyes beteg között 81 Mikulicz-aphtha, 8 herpetiform ulceratio esetet talált [1], Megelőző vizsgálatainkban recidiváló aphthás és herpetiform ulceratióban szenvedő betegek aphtha-kaparékából, ill. nyálából már próbálkoztunk vírusizolálással, negatív eredménnyel [4]. A vizsgált betegek egy részének savóiban azonban magasabb csoportspecifikus adenovirus elleni komplementkötő antitest-titert találtunk alacsony herpes ellenes titer mellett. Ezen megfigyelésünk, valamint Lehner és Sagebiel elektronmikroszkópos vizsgálatai alapján indokoltnak látszott folytatni virológiái vizsgálatainkat, annál is inkább, mivel a rendelkezésünkre álló irodalmi adatok szerint ilyen kórképekből ezideig még nem sikerült vírust izolálni. Módszerek 21 szájfekélyes beteget vizsgáltunk meg a következő módszerekkel: 1. Vírusizolálási kísérlet. Az aphthákból, ill. erosiókból éles műszerrel bőséges kaparékot vettünk, vigyázva, hogy vérzést ne okozzunk, és ezt a sejt- és nyáktartalmú kaparékot sejtfenntartó folyadékba mostuk. Majd az egész anyagot többszöri fagyasztás-olvasztással és percenként 14 000-es fordulatszám mellett homogenizátorban roncsoltuk. A sejtmentes anyagot HEp-2 és emberi amnion primer sejttenyészeteire vittük és 12 naponként tovább passzáltuk. Az identifikálást agar-gel precipitatióval, haemagglutinatióval, haemagglutinatio-gátlással, immunelektroforezissal és neutralizatiós próbával végeztük. Ezen vizsgálatokhoz nyúlban termelt hyperimmunsavókat használtunk. 2. Immunfluorescenciás vizsgálatok. Betegeink aphtháiból cytologiai kenetet készítettünk és ezeket immunfluorescenciás módszerrel vizsgáltuk Coons és Kaplan [5] szerint. A vizsgálatokat hyperimmun savóval végeztük, melyet nyúlban állítottunk elő az általunk izolált két adenovirus törzzsel. 3. Serológiai vizsgálatok. A betegek savópárjaival haemagglutinatio-gátlást végeztünk az aphthákból kitenyésztett adenovírusokkal, ellenanyag kimutatása céljából. Eredmények A 21 vizsgált betegünk a következő betegségcsoportokba tartozott: 1. csoport : herpetiform ulceratio (sec. Cooke) 8 beteg. * A X. Árkövy Vándorgyűlésen (Pécs) elhangzott előadás nyomán.
