Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
136 ORSÖS SÁNDOR DR. Kétségtelen, hogy a korszerű oktatás komoly beruházást igényel, méghozzá olyan beruházást, amelynek haszna elég sokára realizálódik. Egy olyan nyersanyagban szegény kis ország azonban, amilyen a miénk is, kizárólag csak a kiművelt fők sokaságával tudja a gazdag nagy országok helyzeti előnyét kompenzálni és a nagy világversenyben fennmaradni. Oktatásunk minden reformtörekvésénél ezt a tényt kell szem előtt tartanunk. B. B e p e h h: Memodmeacue eonpocu 3y6oepme6HOZo oőyneHua. Dr. B e r é n y i, B. : Über methodische Fragen im Unterricht der Zahnmediziner Fogorvosi Szemle 63. 136—139. 1970. A fogászati egészségügy kérdései* (Az Egészségügyi Világszervezet londoni tanfolyama alapján) írta: ORSÓS SÁNDOR dr. A fogászati egészségügy, mint az orvostudomány új tárgyköre, azon kérdésekkel foglalkozik, amelyeket a lakosság állami fogbetegellátása vet fel. Fogászati vonatkozásban magába foglalja mindazokat a feladatköröket, amelyeket az általános orvostudományban a közegészségügy-járványügy, az egészségügyi szervézes és a társadalombiztosítás jelent. 1969 augusztusában és szeptemberében az Egészségügyi Világszervezet által rendezett Dental Public Health című tanfolyamon vettem részt Londonban. A tanfolyamot a London Hospital fogászati fakultásán Slack professzor vezette, akinek nagy gyakorlata van a caries epidemiológia és a fogászati egészségügy területén. A tanfolyamon képet kívántak adni a fogászati egészségügy lényegéről. 63 előadást hallottunk és 14 fél- és egésznapos látogatáson vettünk részt. Megismertettek velünk mindent, ami Angliában lényeges látnivaló volt, az állami fogbetegellátás, a fogászati praeventio, egészségügyi felvilágosítás, szakemberképzés, szervezés és társadalombiztosítás területén. A tanfolyam első hetében a részt vevő 11 ország képviselője 50 perces előadásban ismertette országának fogászati helyzetét, előre megadott szempontok alapján. Mint minden előadás synopsisát, a hallgatók ezt is előre megkapták, és minden előadást jó egyórás megbeszélés és vita követett. Ilyen módon jutottunk közelebb a fogászati egészségügy problémáinak megismeréséhez, mert kiderült, hogy eddig minden ország saját igénye és szükséglete szerint szervezte és alakította fogbetegellátó rendszerét. Ez majdnem minden országban különböző módszerrel, mérőszámokkal és tervezési elvek alapján történt, ezért, értékelve az elért eredményeket, ismerve a leküzdött nehézségeket, általános értékű következtetéseket nem lehetett az ismertetésekből levonni. Ahhoz, hogy az állami fogbetegellátás szervezése és tervezése területén általános érvényű mérőszámokhoz jussunk, mindenképpen szükséges egységes nómenklatúra, diagnosztikai, epidemiológiai és kiértékelési rendszer. Ezért is jó, hogy a WHO vette kézbe az ilyen irányú tanfolyamok rendezését, mert éppen ezek a szempontok érvényesülnek a Világszervezet fő törekvéseiben az általános orvostudomány területén is. *Elhangzott a budapesti Fogászati és Szájsebészeti Klinikán a MFE 1970. január 30-án tartott tudományos ülésén.
