Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
1970. május LXIII. évfolyam 5. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. Dr. VARGA ISTVÁN SierkmtelMk: l»M—l»*S. KORNÖCZY ZOLTÁN 4r., ItM—IMI. Prof. MORKLLI «U8ZTIV A Magyar Fogorvosok Egyesülete ankétot rendezett 1970. január 30-án, melyen a fogorvosképzés és fogászati ellátás Angliában szerzett tapasztalatait vitatták meg. Az ankéton Kovács i cs János d r., az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője is részt vett. A tárgy fontosságára való tekintettel lapunk az előadásokat is és a hozzászólásokat is egész terjedelmében közli. Fogorvosi Szemle 63. 129—132. 1970. A fogorvosképzés néhány aktuális problémája* írta: TÓTH KÁROLY dr. Az elmúlt év (1969) decemberében e fórum előtt beszámoltunk angliai tanulmányútunk során szerzett tapasztalatainkról. Részben e beszámolók adtak indítékot a szakmai vezető köröknek mai ülésünk megrendezéséhez, részben pedig az; amint említettem, hogy már nagyon sokan — szakmai körön belül és kívül is — évek óta látjuk, hogy az idők folyamán a magyar fogászat a többi orvosi szakkal szemben viszonylag hátrányos helyzetbe került. Hazánk felszabadulása óta eltelt negyedszázad bennünket is számvetésre kötelez. Mi, akik elsősorban vagyunk felelősek a szakma fejlődéséért, végső kihatásában a fogászati megelőző és betegellátó szolgálat korszerű szinten való működéséért, feladatunknak kell érezzük, hogy az elért eredmények mellett az előrehaladást gátló tényezőkre is rámutassunk. Nem ismétlem meg azt, amit mint angliai tapasztalatot már elmondottam és ami azóta írásban a Fogorvosi Szemlében is megjelent. Ma a következtetésekkel, a javaslatokkal kívánok foglalkozni. Ebben a vonatkozásban sem törekedhetek a teljességre. Nem fogok foglalkozni a képzés programjával és a tantervvel, mert nézetem szerint ebben a tekintetben nagyobb baj nincs. Azok a viták, amelyek e téren felmerülnek, nem olyanok, amelyek nagyon súlyosan befolyásolnák képzésünk hatásosságát. A véleményem szerint legfontosabb kérdéseket emelem ki. 1. Az elmúlt 25 év legjelentősebb eredménye a szakosított fogorvosképzés bevezetése volt. Merem remélni, hogy ennek a lépésnek a helyességét ma már senki sem vitatja, célszerűségét senki sem vonja kétségbe. Ezen az úton szakorvosaink számát gyorsabban növelhetjük, szaktudásuk szintjét emelhetjük, íly módon képzett szakorvosaink jobban meg tudnak felelni azoknak a követelményeknek, amelyek elé őket szakterületünk állítja. E kereten változtatni nem kell, de törekedni kell arra, hogy e kereten belüli oktató-nevelő munkánk hatékonyságát fokozzuk. * Elhangzott a budapesti Fogászati és Szájsebészeti Klinikán a MFE 1970. január 3-án tartott tudományos ülésén.