Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
ÜJRAÉLRSZTÉS 109 A légutak szabaddá tételének módjai: Idegentest és váladékeltávolítás, a mandibula luxált helyzethez közelítése, a nyelv erőteljes előrehúzása, eszközös intubatio, conicotomia vagy tracheotomia. Magasan, tehát még a hangrés területe felett beszorúlt idegentest egyszerű garat, illetve gégevizsgálattal megállapítható és némelykor ujjal is eltávolítható. Mélyebb légúti akadály kiderítéséhez és az életmentő beavatkozás elvégzéséhez már bronchoscopos behatolás szükséges, melynek segítségével a beszorúlt idegentestet, a váladék-dugaszt, vagy véralvadékot szem ellenőrzés mellett távolíthatjuk el. Intubatiót csak akkor kísérelhetünk meg, ha annak feltételei — elsősorban laryngoscop, tubusok, szívó — adva vannak és a reanimatiót végző orvosnak ebben kellő gyakorlata is van. A középső légutak szabaddá tételének leggyorsabb és viszonylag könnyen keresztülvihető módja a conicotomia. Eszközös feltételei minimálisak, technikája aránylag könnyen megtanulható, ezért ,,... a conicotomiát az életet veszélyeztető zavarok esetén minden orvosnak, bármilyen körülmények között el kell tudni végezni” (Székely). Műtéti technikája: a hátrafeszített nyakon kitapintjuk a pajzspore és a gyűrűporc közti bemélyedést és itt vízszintes, mély bőrmetszést ejtünk. Ezután az előtűnő ligamentum cricothyreoideumot (conicumot) behasítjuk, ügyelve arra, hogy a gége hátsó falát ne sértsük meg, majd a szike elfordításával (ha van rá lehetőség inkább Kocherrel) a kitágított conicotómiás nyílásba keményebb gumicsövet, esetleg stethoscopot, vagy kanült helyezünk. Még a conicotomiánál is egyszerűbb a lig. conicum tűkkel történő átszúrása (Littmann). Ez úgy történik, hogy bal kezünkkel a bőrön át rögzítjük a gégét, jobb kezünkbe vastag és rövid injectiós tűt fogunk és határozott mozdulattal a bőrt és a ligamentumot átszúrjuk úgy, hogy a tű hegye a hangrés alá, a légcső lumenébe kerüljön. Jó effektus eléréséhez rendszerint 3—4 tű bevezetése szükséges és ily módon a fulladásos halált szükség esetén akár órákon át is el tudjuk hárítani, miközben a traheotomiához a szükséges feltételeket meg tudjuk teremteni. A tracheotomia műtéti indicatiója a felső légúti légzési akadály. A trachea relatív szűk mérete és a gyulladásos oedema-készség miatt ilyen mechanikai légzési akadály néha igen rövid idő alatt kialakulhat. A tracheotomiának két típusát ismerjük : a tracheotomia superiort és inferiort. Eelnőttön inkább a t. superiort végezzük, mert technikája könnyebb és kevesebb szövődményt okoz. A műtét menete röviden a következő : A pajzsporc közepétől, pontosan a középvonalhoz tartva magunkat, 4—5 cm hosszanti bőrmetszést ejtünk. A felületes bőrvenákat lekötjük és átvágjuk. Az előtűnő és a két m. sternohyoideus között kifeszülő fascia-vonal, majd a fascia colli media átmetszése után szabaddá válik a trachea első és második felső porcgyűrűje és a pajzsmirigy isthmusa. Az isthmust lefelé, az izmokat laterális irányba elhúzva, szabadon fekszik a légcső. A trachea-fal megnyitására csak teljesen vérmentes műtéti területen kerülhet sor. A köhögési inger kikapcsolására a trachea-falon keresztül 1/2—1%-os Novocaint fecskendezünk a légutakba. A nyílást a 2., ill. 3. porc resectiójával készítjük úgy, hogy nemcsak egyszerűen bemetszünk, hanem köralakú, legalább 1 cm átmérőjű ablakot képezünk. A lumenbe Luer-féle toldalékcsöves fémkanült vezetünk, melynek pajzsára két szalagot fűzünk és ezt hátul a nyakon csomóra kötjük. A kanül két szélére kis gézlapot fektetünk és a bőrsebet néhány öltéssel szűkítjük. Tracheotomizált beteg gondos utókezelést (kanül-tisztítás, váladékleszívás), az első 24 órában állandó felügyeletet igényel.
