Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
ÚJRAÉLESZTÉS 105 Fogorvosi Szemle 63. 105—111. 1970. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Klinikájáról (igazgató : Berényi Béla dr. egyetemi tanár) Az újraélesztés alapvető kérdései írta: PÉTER VIKTOR dr. A szervezetnek a vérkeringés megállásakor bekövetkező állapotát klinikai halálnak nevezik. Ilyenkor egyes szövetekben, sőt szerveken még élet jelenségeket észlelhetünk, sejtjeik még kimutatható anyagcserét bonyolítanak le. Hosszabbrövidebb idő után azonban a legtöbb sejtben irreverzibilis változások következnek be, és beáll a biológiai halál. A klinikai halál állapotában az egyes szervek túlélési időtartama nem egyforma: a phylogeneticailag fiatalabbaké rövidebb. Végeredményben tehát a halál is folyamat és ezért olyan esetben, amikor a szervezet nem idült betegség, hanem sérülés, fulladás, áramütés, heveny vérvesztés következtében kerül a klinikai halál állapotába, az élettevékenység visszaállítására való törekvés esetleg eredménnyel járhat. A halál egyik közvetlen oka a szívműködés megállása, amit vagy magának a szívnek a megbetegedése, vagy a keringésszabályozó agyi központ működésének elégtelensége okoz. A másik közvetlen halálok a légzés megszűnése. Ez a légzőközpont bénulása, vagy a légutak elzáródása következtében jön létre. Az életműködések helyreállítására irányuló tevékenységeket resuscitatiónak, illetve reanimatiónak nevezzük. Az Országos Traumatológiai Intézet véleménye szerint a resuscitatio a szorosan vett újraélesztés, ami elsősorban a légzési és keringési funkciók mesterséges eszközökkel való újraindítását és fenntartását jelenti. A reanimatio a resuscitatiónál tágabb fogalom, és ez alatt mindazon beavatkozások összességét értjük, melyeket az alapvető biológiai funkciók egyensúlyának akut felborulása, vagy ennek veszélye esetén alkalmazunk. Kívánatos lenne, hogy a manuális szakmákban dolgozó minden orvos legalább a resuscitatio elméleti kérdéseivel tisztában legyen és szükség esetén a gyakorlatban is alkalmazni tudja. A resuscitatio feladatai: 1. helyreállítani a spontán szívműködést, 2. oxygent juttatni a tüdőbe, 3. az oxygenezett vért eljuttatni az agyba. A reanimatiós eljárások közé tartozik mindaz, ami a resuscitatio feladata és ezen túlmenően : 1. shocktalanítás, 2. az exogen és endogen toxikus ágensek és anyagcseretermékek eltávolításának biztosítása, 3. a kalória- és fehérjeszükséglet kielégítése, 4. folyadék- és elektrolyt-pótlás (plasma, 5%-os Dextrose, fiziológiás konyhasó, Ringer, Amparon stb.). Csak akkor várhatunk eredményt az újraélesztési kísérlettől, ha a felsorolt beavatkozásokat nem egymás után, hanem egy időben végezzük ! Tekintettel azonban arra, hogy a reanimatio szinte az egész fiziológia területét felöleli, nincs szándékomban e kérdések részletes tárgyalásába bocsátkozni és kizárólag a klinikai halálból való újraélesztés problémáit kísérlem meg összefoglalva ismertetni.
