Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
98 JUVANCZ IRÉNEUSZ DR. Fogorvosi Szemle 63. 98—104. 1970. A biometria alkalmazása a fogászatban* Irta : JUVANCZ IRÉNEUSZ dr. A biometriát nem tudjuk és nem is érdemes a scholastica szabályai szerint definiálni: genus proximum, signum specificum. De manapság egyre kevésbé adhatunk ilyen definíciókat : így élő-élettelen, élő-halott esetében sem, avagy a matematikusok sem tudják a pontot definiálni. Irwin azonban igen találó leírást adott: Biometria=élet + mérés + interpretatio. A mérés azt implikálja, hogy számokkal dolgozunk, az interpretatio pedig a célját jelzi. A biometriának ugyanis — mint minden határtudománynak — a célját az alkalmazó tudomány szabja meg. Az orvosi biometriával orvosi probléma megoldásához kell hozzájárulnunk. Ha nem segít hozzá a probléma előbbreviteléhez, akkor csak a tudományosság látszatát keltő ornamentika. Vegyük sorra a legfontosabb feltételeit annak, hogy a biometria valóban megfeleljen a céljának, segítse elő az orvosi munkát. I. 1. A biológia és a matematika kapcsolata. A matematikai módszerek segítenek, sőt egyre nélkülözhetetlenebbek az orvosi munkában. A kortörténetek, betegkartonok teli vannak számokkal. A kutatási jegyzőkönyvek méginkább. Az orvosi cél érdekében tehát fokozottan felhasználjuk a matematikát is. Itt a „fokozottan” és az „is” szavak is hangsúlyosak. Az ,,is” azért fontos, mert nem csak, nem egyedül matematikai alapon dolgozik a biometria, hiszen orvosi problémát csak matematikai alapon megoldani nem lehet. A „fokozottan” pedig azt jelenti, hogy a szokásosnál intenzívebben. Apáink idejében komoly biokémiai munka volt a vizelet fehérje- és cukor-tartalmának megállapítása, de ezt ma minden medikusnak tudnia kell. Ma Magyarországon már nem számít biometriának, ha valaki az átlagot kiszámítja. Tehát helytől és időtől függ, hogy mit kell orvosi rutin munkának tekintenünk és mit már specifikus biometriának. 2. A qualitativ ismereteknek mindig meg kell előzniük a quantitativ analysist. így a caries-hajlam vizsgálatakor a CER indexet szoktuk használni. De aki nem tudja, hogy pl. 50 éves korban az E-fogak korántsem biztos, hogy cariest jelentenek, furcsa „eredményt” hoz ki. 3. A fentiekből következik, hogy az orvosnak ismernie kell, hogy az alkalmazott matematikai modell valóban kellőképpen megközelíti-e a valóságot. A biométernek is ismernie kell, hogy a meglevő discrepantiák mennyiben veszélyeztetik a következtetést, és hogy ennek mi lehet a hatása. Tehát a matematika nem lehet különálló része az analysisnek. Erre sokan felhívták már a figyelmet, mind orvosok, mind matematikusok, de sajnos még nem eléggé vált tudatossá. Maradjunk a CER példánál. Az életkor nemcsak annyiban szerepel, hogy bizonyos koron felül a gingivalis, alveolaris elváltozások egyre nagyobb szerepet játszanak, hiszen a CER fogak száma az idővel csak nőhet — maradókról beszélek. Tehát ha összehasonlítunk két populatiót, akkor nem elég, ha egy korlimitet állapítunk meg, hanem tekintetbe kell vennünk a pontos koreloszlást is. Terminus technicussal : standardizálnunk kell. De további probléma is akad. Mi legyen az egység? A CER szájak (koponyák) száma? A CER fogak száma? Egy fogon több caries hánynak számít? A CER felületek száma? Vegyük tekin* A Magyar Fogorvosok Egyesületében tartott előadás alapján.
