Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
86 CSATÓ L. DR.—MARTON K. DR. berg, 1956. — Robinson H. O. B. : Classification of Cysts of the jaws. Amer. J. Orthodenties 1945. 31. 370. —Rosenthal: Spezielle Zahn-, Mund- und Kieferchirurgie. J. A. Barth Leipzig, 1962. — Tóth K.: Fogorv. Szle. 1965. 58. 209. JL HBaHKHeBMu, >K. KoBai: JJamtbie k KAiwuKO-namoAoemi snudepMOudnux Kuan dna noAocmu pma. AßTopbi pacCMaTpHBaiOT 3TnonaToreHe3 h KJiHHHKO-naTOJionno anngepMOHÄHbix khct Ha nojiocTH pTa h 3aTeM omicbiBaiOT TpH HaßjnoRaBmHxcii hmh cjiyqan, H3 KOTopux b ogrhom cjiynae KHCTa, pociuan noara 20 jieT, HMejia BejiHMHHy b rojiOBKy rpygHoro peöeHKa. Dr. Ivánkievicz, D. — Dr. Kovács, Zs. : Angaben zu der Klinikopathologie der Epidermoidzysten des Mundbodens. Autore beschreiben die Ätiopathogenese und Klinikopathologie der Mundboden-Epidermoidzysten. Es werden 3 Fälle bekanntgegeben, von welchen eine Zyste während fast zwei Jahrzehnten zunehmend, die Grösse eines Säuglingskopfes annahm. Fogorvosi Szemle 63. 86—91. 1970. Közlemény a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájáról (igazgató : Berényi Béla dr. egyetemi tanár) és Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikájáról (igazgató : Varga István dr. egyetemi tanár) A dysostosis cleido-cranialis stomatologiai kezelése Irta: CSATÓ LÁSZLÓ dr. és MÁRTÓ NKATAI, IN dr. A dysostosis cleido-cranialis (d. cl. cr.) dominánsan öröklődő rendszerbetegség a csontosodási központok fejlődési zavarával és gyakori spontán mutációval. A pontos öröklési folyamat azonban nem elég világos és máig is vitatott [2], Miles [32] 132 típusos esetéből pl. csupán 47% volt familiáris és 53% sporadikus. Soyle szerint ez az arány 60 és 40% [10]. Jackson egy dyostosisos család 25 vizsgált tagja közül csak egynél talált normális szájat, ill. fogakat [40]. A betegség minden kontinensen előfordul, legnagyobb számban a közép-európai országokban, majd Angliában és az USA-ban [10]. Míg 1965-ig kb. 1000 esetet írtak le [20], a magyar fogorvosi irodalomban alig szerepel ez a betegség. Ennek okai ritka előfordulása és diagnosztikai problémák lehetnek. Típusos esetben szembeötlő, hogy a betegek többnyire astheniásak, alacsony növésűek, a törpeség gyakori [7]. Jellemzőek a kifejezett homlokdudorok a sagittalis sutura besüllyedésével; a nagy agykoponya mellett a gyöngén fejlett arc, a besüppedt orrgyök, a micrognathia, és a mandibula viszonylag fejlettebb volta miatt létrejött különböző fokú relatív progenia. A járás néha a medence és az alsóvégtagcsontok defektusa miatt bicegő. A kulcscsontok gyakori fejlődési zavara a vállak abnormális mértékű előremozgását teszi lehetővé. A koponyán, még felnőtt korban is, a kutacsok területén csonthiányt, puha rezisztenciát tapinthatunk. Szájvizsgálatkor szokatlan kép fogadhat. Rendszerint keskeny fogíveket, alacsony gerincet, magas, gótikus szájpadot, persistáló tejfogakat, kevésszámú, szabálytalanul áttört vagy áttörőben levő maradó fogat és occlusiós rendellenességeket találunk. A beteg első megtekintése alapján fennálló gyanúnkat igazolhatja a fogakról és főleg a koponyáról, vállövről készített rtg-kép. A változatos megjelenésre jellemző, hogy Cooper 96 különböző abnormitást sorol fel, amelyek a d. cl. cr.-hoz társulhatnak — de nincs egy olyan, amelyik minden esetben megtalálható volna [10], és hogy az irodalom a betegségre 14 szinonimát említ [37], Elkülönítő kórismézéskor hypodontia és dysostosis era-