Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
82 PROF. DR. DR. DIMITRI SWRAKOFF A szófiai Fogorvostudomány i Kar Konzerváló Fogászati tanszékének (igazgató : Prof. Dr. Dr. Dimitri Swrakoff) közleménye Egyes glycocorticoidok és anabolikus steroidok hatása a parodontium és az állcsont szöveteire írta: Prof. Dr. Dr. DIMITRI SWRAKOFF A szervezetben lejátszódó fiziológiás és patológiás folyamatok neuro hormonalis-humoralis szabályozásában el nem hanyagolható szerepet játszanak a steroidok, közelebbről a glycocorticoidok és a nemi hormonok. Specifikus hatásán kívül egyaránt mindkettő direkt vagy indirekt vonatkozásban áll az anyagcserével, az anabolismussal és a katabolismussal. Az utóbbi két évtizedben különösen beható vizsgálatok tárgyát képezte a glycocorticoidok sokoldalú hatása. A glycocorticoidok (cortison és származékai) izolálásának és szintézisének évében már tisztázták a cortisonnak az ásványi anyagcserére és ebből kiindulólag a csontrendszerre gyakorolt hatását. Glycktnan és Stone 1951-ben elsőnek állapították meg, hogy cortisonacetát adagolására fehér egerek fogmedernyúlványában osteoporosis alakul ki. Ez az adat az ún. parodontosis gyógyításának területén huzamosabb időn át gátolta a glycocorticoidok felhasználhatóságára vonatkozó további vizsgálatokat. Különösen azok az iskolák voltak e tekintetben tartózkodók, melyeknek felfogása szerint a parodontosis kialakulásának elsődleges alapját az alveolaris csont atrophiás-dystrophiás folyamatai képezik, függetlenül attól, hogy azok gyulladásos, atrophiás vagy dystrophiás formák-e. Mint az számos külföldi és saját vizsgálatból kiderül, a parodontosist (parodontopathiát) nem lehet egységes megbetegedésnek tekinteni. A parodontiumbanesetenként gyulladásos, atrophiás, vagy dystrophiás elváltozások alakulnak ki. Ennek megfelelően klinikailag a parodontopathia inflammata profunda, a parodontopathia atrophica és a parodontopathia dystrophica kórképeivel állunk szemben. A p. inflamm. profunda kórképén belül mi két nosologiai formát: a haemorrhagiás és pyorrhoeás alakot különböztetjük meg. Kiterjedt vizsgálataink szerint Bulgáriában a parodontium megbetegedései közül 60% - nál több esik a parodontitis haemorrhagicara, 30% a parodontitis pyorrhoicára és csupán 10% a parodontosis atrophiás és dystrophiás alakjaira. Ebből következik, hogy gyakorlati szempontból legnagyobb jelentősége a párod, inflammata profunda gyógyításának van, tehát annak a kórformának, melynél a kezelés fő célkitűzése a gyulladásos folyamat gyógyítása. Figyelembe véve a glycocorticoidok kifejezett antiphlogistikus hatását, a párád. haem. és pyorrh. komplex kezelésénél már 1956 óta bevezettük a cortison alkalmazását 2%-os kenőcs alakjában. A cortisonoknak a parodontiumra gyakorolt hatása helyes értékelése érdekében több éven át rendszeresen ellenőriztük olyan pemphigusos és más betegeket, akik éveken át naponta nagy adag cortisont kaptak. E betegeknél egyetlen esetben sem volt kimutatható kialakult párád, inflamm. profunda, annak ellenére, hogy a fogmedernyúlványban és más csontokban, osteoporosis volt megállapítható. Az alveolaris csontbélés (a lamina dura) megvastagodott, a fogmedernyúlványon resorptio vagy atrophia nem volt észlelhető, a fogak szilárdan álltak az alveolusokban. Házinyulakon exakt módon végzett kísérletes vizsgálatokon (testsúlykg-onként 1 mg dehydrocortison) a fogmedernyúlványban megvastagodás jött létre. Olyan 50 sclerodermiás betegnél, akik glycocorticoid- és anabolikus steroid-
