Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
PROTETIKAI CSONTTAN 51 Jelentős aszimmetria e koponyán nem észlelhető, mindössze a spina hajlik kissé balra. I. Alakbeli különbségek 1. A tuber maxillare alak- és méretkülönbsége a klinikumban is észlelhető, látható; a szakirodalomban kielégítően tárgyalt ismeret. 2. A crista marginalis lehet lapos, 1,5—2 mm ívelésű, ez esetben közel esik a két tubert összekötő vonalhoz (Tubertangente). Azonban mélyen előre-karélyosodva 6—8 mm távolságban is vonulhat; 2—3 mm-re megközelítheti oldalt a tuber palatinalis alapját, de 6—8 mm csontrész is elválaszthatja attól. Oldalsó részén beolvadva eltűnik a vaskos, kihegyezett csont nyúl ványrészben. Kisebb aszimmetria mindig észlelhető. A crista horisontalis palatinalis, az az éles csonttarajt jelző elnevezés, mely a szájpadcsont hátulsó szabad széle lefutását követve vertikálisan emelkedik ki az oldalsó részen és a foramen palatinum majus hátulsó szélén olvad be a vaskos csontfelszínbe. A leíró bonctani szövegrész ezt nem említi, de a Kiss—Szentágothai atlasz ábráján (Fig. 12) megjelöléssel is fel van tüntetve. Protetikai jelentősége van, mert e területen végzett gravirozás, tömítő rész kiképzése ellenjavallt. 3. A középvonalban levő csonttövis, spina nasalis posterior, lehet hosszabb, karcsúbb, hegyesebb, de lehet rövid, tompa, egyenetlen végződésű, jobbra vagy balra hajló és aszimmetrikus. 4. A hamulus pterygoideus lehet erősen fejlett, vaskosabb kampó, alapján kifejezett barázda (sulcus), végződése 1,5—2 mm széles, de lehet karcsú, keskeny, 0,2—0,3 mm-nyi hegyben végződve, erősebben vagy enyhébben oldalfelé görbült. II. Térbeli különbségek 1. A tuber maxillare aszimmetriája gyakori, Varga részletesen ismertette. Semleges vagy negatív tuber esetén a pharyngealis felszíne nem képezheti a dorsaUs határvonal kiindulási helyét, ilyen esetekben a mindig megtalálható vaskos csontfelszín, a processus pyramidalis, a hamulus előtti frontalis csontrész a kiindulási alap. 2. A crista marginalis enyhe íveltség esetén a két tubert összekötő vonalhoz lehet közelebb, de lehet tőle távolabb is, ha erősen előrekaréjosodik, azonban ezen képzeletbeli összekötő vonaltól mindig frontálisán húzódik. 3. A spina nasalis posterior elérheti, dorsal felé túlhaladhatja a két tubert összekötő vonalat, de ha rövid, lapos, ez esetben előtte frontálisán végződik. 4. A két hamulus pterygoideus, a két tubert összekötő vonaltól mindig dorsalisan található és megjelölhető. Térbeli elhelyezkedése mutatja, hogy jelentősen, mintegy 8—12 mm-re caudalisabban fekszik, a szájpadcsont vízszintes részétől. Az alaplemez nem terjedhet reá, mindig előtte, frontálisán kell végződnie az alaplemez dorsalis irányú kiterjesztésének. A processus pyramidalis szerepe és jelentősége a protetikai szakirodalomban kevéssé ismert. Bár a leíró csonttanból ismeretes, hogy az ékcsont röpnyúlványa, a két lemez (lamina lateralis et medialis processus pterygoidei) alsó vége közé mély bemetszés (fissura pterygoidea) nyomul, melybe a szájpadcsont egyik nyúlványa, a processus pyramidalis illeszkedik és a fossa pterygoidea-t nagyobbítja (5. ábra). Ez a csontrész a szájpadcsont függőleges (pars perpendicularis) és vízszintes (pars horisontalis), egymásra csaknem derékszögben álló két lemezének találkozási része, mely hátul vaskos, kihegyezett nyúlványt alkot. Ábrázolása a szemléltető művekben általában nem kielégítő, téves ábrázolása is gyakori. Ugyanis
