Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-02-01 / 2. szám

44

BOHÁTKA LÁSZLÓ DR.

dalomban a dilaceratio keletkezését és elnevezését illetően is igen eltérőek a vélemények. Két esetünk leírása kapcsán alkalom kínálkozik ezek ismertetésére és egyben arra is, hogy keletkezésének módját és elnevezését illetően egységes álláspont kialakulását elősegítsük.

Tomes 1848-ban megjelent könyvében már foglalkozik a dilaceratióval. Szerinte mechanikai behatásra keletkezik a fog fejlődésének abban a stádiumában amikor a koronái rész már kezd kalcifikálódni, de a gyökéri rész még lágy. Trauma hatására a fejlődés különböző stádiumában levő két rész egymástól „elszakad”; erre mutat az elnevezés. Ennek során eredeti topikai viszonyuk egymáshoz változást szenved, a fog azonban a szakadás ellenére tovább fejlődik, minerahzációja is halad, de a trauma helye később is mindenképpen felismerhető. Tomes későbbi (1859) könyvében még hozzáfűzi, hogy általában metszőfogakon és kisőrlőkön fordul elő, de lehetőnek tartja nagyőrlők hasonló fejlődési zavarát is. Később a különböző szerzők a Tomes által leírt elváltozást más és más névvel jelölték, így részint infractióról — nem teljes fracturáról —, részint megtöretésről (Knickung) beszéltek, viszont a nem traumás ok következtében létrejött deformitásokra is a dilaceratio elnevezést használták. Wedl két ízben is foglalkozik törött fogak gyógyulásával, valamint a fogak megtöretésével. A Tomes-féle dilaceratiót az előbbiek közé sorolja, későbbi könyvében azonban Knickung-ként (megtöretés) említi az elváltozást; az okok közül nem

zárja ki a Tomes által leírt keletkezési módot, de szerinte ez nem határolható el a fejlődési rendellenességtől és a gyógyult fog-fracturától. Wunschheim osztja Tomes nézetét, de az elválto-3. ábra. A koronái rész csiszolata. A szögtö- 4. ábra. Erősebb nagyításban a zománc-árok rés helyén a zománcban mind a vestibularis, (csiszolat, 126 X )

mind. az oralis oldalon mély árok képződött

(15x) '

zást nem dilaceratiónak, hanem infractiónak nevezi. Szerinte is főleg egvgyökerű fogakon fordul elő. Peckert szerint a dilaceratio elnevezést nem helyes infractiora vagy Knickungra változtatni, az infractio ui. olyan nem teljes fractura, amely callusszal gyógyul, a Knickung pedig a gyökér endogen vagy helyszűkítő ok miatti deformitását jelenti. Mathis szerint a dilaceratio és Knickung elkülönítése makroszkóposán nem lehetséges, csak a szöveti szerkezet vizsgálata nyújthat tájékoztatást. Ha a metszetben sző-