Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
26 KOMÄRI JÓZSEF DR. test által a csontban előidézett trauma nagysága a csavar méretével arányosan növekszik. Figyelembe veendő az is, hogy a csavar kialakítható mérete a rendelkezésre álló csontállomány függvénye. E szempontból jelentős a csontgerinc átmérőjének nagysága, mert keskeny csontgerinc esetén a csavar elfoglalja a csont helyét, esetleg kisebb-nagyobb területen az elvékonyodott csontlemezeket lerepeszti (13. ábra). A csavar más módon is okozhat mikrofrakturákat, s lényegében ez is szerkesztésbeli fogyatékosságra vezethető vissza. így pl. a csavar túlhúzása a csontmenetek átszakadását okozhatja, mégpedig ott, ahol a nagyobb felületű csavarmenetek eléggé nagy csontrészt fognak közre, tehát a csavar felső harmadában (14. ábra). Kis átmérőjű csavarnál, amikora menetek átmérője a magénál alig nagyobb, ez kevésbé fordulhat elő, viszont az ilyen csavar tartása is csökkent értékű, s a megterhelést is koncentráltabban viszi át környezetére, annak minden következményével (Roux-féle törvény). Az elmondottakból az a természetes következtetés adódik, hogy a csavart több méretben kell előállítani. A csavarok alkalmazásának értékelése, indikációja Többéves tapasztalatunk alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a hídpillérként használt csavarok — különösen a mandibulában —- kielégítő eredményt adnak; egyes fogak pótlása csavarokkal — legalábbis egyelőre — nem vált be. Az ilyen jellegű pótlások tartósságáról, már csak az idő rövidsége miatt sem foglalhatunk olyan értelemben állást, mint az általunk beültetett és már 8 éve funkcionáló vázainkkal kapcsolatban. Az azonban vitathatatlan, hogy endossealis megoldás esetén a beavatkozás egyszerűbb. Az igénybevétel problémái hasonlatosak a kétféle megoldásnál. így az implantátumok süllyedése egyforma szerepet játszik; fontos az antagonista minősége, az occlusio, artikuláció milyensége is. Viszont az endossealis megoldás javára írható, hogy balsiker esetén az allentézis eltávolítása egyszerű s a következmények — egy későbbi konvencionális megoldás szempontjából is — kisebb jelentőségűek. A műtéti trauma, az endossealis beültetés esetén a beteg számára elviselhetőbb. A maxillába is implantálható a csavar, az anatómiai adottságok miatt azonban ez főleg a frontfogak területére korlátozódik. A csavar beültetésének célja: rögzített pótlás lehetővé tétele. De lehetőséget teremt a szokványos megoldástól eltérő megoldásokra is. így, ha — az egyébként elfogadhatatlan — szabad hídvégződés csavarellentézisre támaszkodik, elkészítése megengedettnek ítélhető (7. ábra). Az egyes megoldásoknál a csavarméret helyes kiválasztására kell ügyelni. Ehhez elengedhetetlen az előzetes rtg-tájékozódás. Rtg-kontrollra menetközben is szükség lehet, de a beavatkozás befejeztével minden esetben kötelező. A balsikerek okai Sikertelen lehet a beültetés már a beavatkozás pillanatában, ha a csontállomány laza és menetszakadás következik be. A részleges mikrofrakturák, a sok csontsequestert produkáló ügyetlen előfurás olyan gyulladás előidézői lehetnek, melyek napok múlva szükségessé tehetik az allentézis eltávolítását. A mozgás, a terhelés, igénybevétel okozta traumák hetek, esetleg csak hónapok múlva vezetnek balsikerhez. Az eredménytelenség okozati összefüggésének tisztázása azonban nem mindig ilyen egyszerű. Előfordult, hogy ugyanazon szájba, azonos technikával implantált csavarok közül az egyik gyulladás, illetve lazulás miatt eltávolításra került, míg a mellette levő kifogástalanul látja el feladatát. Ez a részleges balsiker akkor is bekövetkezhet, ha az elöljáróban felsorolt kiváltó okok nem szere
