Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
ALSO TELJES PROTÉZIS 153 protézisnek jellegzetes formát ad, masseter-nyúIvány-nak nevezhetjük (11. ábra). Ez gyakran csak az egyik oldalon található meg (12. ábra). Ezen anatómiai adottság kihasználása kedvező' retentiós lehetőséget nyújt, mert gátolja a horisontalis mozgásokat, s a protézist felemelő erőhatásokat maximális szájnyitásnál nagyon hatásos stabilizáló tényező. Nem tudok egyet érteni Hromatkával, aki e területen a ,,buccinator-tasak”-ot minden esetben simának, beszűkülőnek tünteti fel. A bucca és a fogatlan gerinc közötti terület lateralis határa az orcái nyálkahártya, melynek helyzetéről a median-síkhoz viszonyított vizsgálat az esetek jelentős részében nem adhat teljes képet. A buccinator-térség területének megfelelően, mesio-distalis vagy caudo-cranialis irányban haladva minden esetben változik a bucca median-síkhoz viszonyított helyzete. Esetenként a bucca ,,lebenyezett” is lehet (Kemény). Ezek az eltérések egyénenként, de egy egyénnél oldalanként is változhatnak (13. ábra). A nyálkahártyafelület sima vagy kontúréit volta független a bucca median-síkhoz viszonyított helyzetétől. Alsó határának az áthajlás és a gerincélvonal közé eső területet tekinthetjük. E terület formai jellegzetességei a gerinc sorvadási stádiumaitól függően változatosak lehetnek, de finomabb részleteit tekintve forma-konturszegény zónának tekinthető. Eseteim 4%-ában az alsó második praemolaris és első molárisnak megfelelő területen kifejezetten caudalis irányú kiboltosulást figyeltem meg (14. ábra). E ritka formai adottságok jelenlétét a retentio szempontjából kedvező jelenségként értékelhetjük. A buccinator-térség medialis határának a fogatlan gerincélvonalat tekinthetjük. Megbeszélés Az alsó teljes fogpótlásnak nemcsak az alap lemeze, hanem az alaplemezre kerülő felépítmény, tehát a fogpótlás egésze lingualisan és vestibularisan nagy amplitúdóval mozgó jelentős izomerő kifejtésére képes lágyrészekkel van körülvéve, melyeknek éppen úgy, mint a funkciós széllel közvetlenül érintkező áthajlásnak, meghatározott, s az egyénre jellemző mozgáspályái vannak. A vestibularis áthajlás alakváltozásai az orcái nyálkahártyafelület funkciójának eredménye. Az áthajlás és a vestibularis nyálkahártyafal funkcionális egységet alkot. A protézis funkciós szélének folytatása az ugyancsak aktívan funkcionáló környezetben levő műíny, mely ,,a műfogak labialis felszínével együtt érintkezik a nyálkahártyából, izmokból stb. álló ajakkal és pofával..., melyek erőhatást gyakorolnak a protézisre” (Kemény). Kemény vizsgálatai bebizonyították, hogy a „protézis vestibularis felszínét érő, stabilitást veszélyeztető erőhatásokat megfelelő izomtámaszokkal csaknem semlegesíteni tudjuk”. Ezért indokoltnak látszanak azok a törekvések is, melyek nemcsak a funkciós szélt, hanem a fogpótlás felépítményének jelentékeny hányadát képező buccalis polírozott felszínt is képlékeny anyagból, funkcionálisan alakítják ki. 40 esetben készítettem az előbb leírt eljárással (tehát a fogatlan gerinc és a bucca között funkcionálisan kialakított műíny felülettel) alsó teljes protézist 45-től 84 éves betegeknek, akik már viseltek hagyományos eljárással készült műfogsorokat, azonban ezeket nem találták megfelelőnek. Betegeim 30%-ának az utóbbi 2 éven belül 3 teljes alsó protézis készült. E beteganyagom rendszeres ellenőrzéseinek eredményeit az alábbiakban foglalom össze. Az ilyen módszer szerint készült protézisek horizontális mozgása rendkívül kedvezőtlen gerincviszonyok mellett is minimálisra csökkent. A protézisek funkcionális stabilitása féloldali rágáskor is jelentősen javult. Az ételbeékelődés a buccinator-tájékon megszűnt. Az incorporatiós idő feltűnően megrövidült, a decubitusok száma csökkent.
