Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
150 KAÁN MIKLÓS DR. nyak hogyan befolyásolják. A polírozott felületek funcionális kialakítását a következőképpen végezzük. A fogpróba buccalis oldalán a moláris tájékról a viasz egy részét eltávolítjuk, s helyét lenyomatpasztával (Momax, Repin) töltjük ki. Szájba helyezve a fogpróbát ujjainkkal leszorítjuk, nehogy a paszta esetleg a bázis alá folyjék, közben nyitó-csukó-, majd mérsékelt oldalmozgást végeztetve a lenyomatanyagot eldolgoztatjuk. A teljes keményedést maximális szájnyitás közben várjuk meg. Külön dolgozzuk ki a jobb-és a bal oldalt. A szokottnál nagyobb buccinator-térség esetén további feltöltés lehetséges a szájban. A fogakra tapadt pasztát éles viaszkéssel távolítjuk el úgy, hogy a fogak occlusalis felszíne legalább 3 mm-t emelkedjék ki a protézistestből (3. ábra). így a molaris tájéki műínvfelületet, a protézistest alakját a megváltozott anatómiai és funkcionális viszonyokhoz igazodva, a valósághoz hűen alakítottuk ki. A laboratórium ezután elkészíti a protézist (4. ábra). Vizsgálati eredmények A természetes fogazat elvesztésével a rágóapparátus egészében, anatómiai és funkcionális szempontból egyaránt jelentős változások mennek végbe. A funkciócsökkenéshez való alkalmazkodás természetes következményeként meginduló regresszív folyamatok, a processus alveolaris, majd a corpus mandibulae sorvadása folytán a cavum oris megnagyobbodik, megváltozik a kemény és lágyrészek aránya, a lágyrészek helyzete, funkciója. A processus alveolaris felszívódása folytán a fogatlan gerinc és a bucca között egyénileg, de egy egyénnél oldalanként is változó nagyságú, formájú tér keletkezik (lásd 5—14. ábrákat), minden esetben a tényleges szövet veszteség természetes következményeként. Kz egyes esetekben „hasadék” (Kemény), idősebb egyéneken, nagyfokú atrophia esetén sajátos, de individuális formai adottságokkal bíró területté változhat, s ezt ,,buccinator-térség”-nek nevezhetjük (6. ábra). Megfigyelésem szerint nagy buccinator-térség általában feszes, rugalmatlan, s belső felületét tekintve konturszegény orcafelület és sorvadt gerinc esetén fordul elő. Azt minden esetben megfigyeltem, hogy az arc külső felülete s a belső felület kontúrja, valamint a buccinator-térség nagysága között nincs összefüggés. Ez alatt azt értem, hogy az ún. „beesett, horpadt arcú” egyének buccája nem domborodik be szükségszerűen a szájüreg felé, s a külső felület alakjától függetlenül nagy buccinatortérségük lehet. A buccinator-hasadék és térség individuális formagazdagsága csak a funkciós szél alaki adottságaival hasonlítható össze. 4. ábra. Fogpróbán -pasztából funkcionálisan kialakított műíny 5. ábra. Funkcionálisan kiképzett buccalis felszín