Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-03-01 / 3. szám

94 MFE HÍREI enyhült. Kívánatosnak tartanám, hogy a másik két vidéki egyetemünk is nagyobb mér­tékben kapcsolódjék be a fogorvosképzésbe. Minőségi javulást fog jelenteni a most tár­gyalás alatt álló fogorvosi szakképesítés bevezetése. Egyelőre a szájsebészet, valamint a fogszabályozás és gyermekfogászati szakképesítésre történt javaslat. Ennek a maga­sabb szakképesítésnek a megszerzése egyes állások betöltésekor, magasabb fizetés eléré­séhez kétségtelenül előnyt jelent, és fiatal orvosaink továbbképzését is elősegíti. Szükségesnek tartom, hogy a fiatal fogorvosok körében nagyobb propagandát fejt­sünk ki és őket az Egyesületbe való belépésre, az Egyesület munkájában való aktív köz­reműködésre serkentsük. Az Egyesület elősegíti tagjainak tudományos munkásságát és pályázatok, jutalmak kitűzésével, kongresszusi kiküldetéssel, emlékérmével és díjakkal kívánja jutalmazni az arra érdemeseket. Az Egyesület tagságát pártoló tagokkal is szeretném gyarapítani — ha ehhez a Veze­tőség hozzájárul. „Pártoló tagok — az alapszabályok értelmében — olyan jogi és termé­szetes személyek, amelyek, illetve akik a fogorvostudomány hazánkban való elóbbvitele céljából csatlakozni kívánnak és akik a pártoló tagsági díjat fizetik.” Pártoló tagokul szeretném megnyerni azokat a vállalatokat és gyárakat, melyek a fogászattal kapcsolat­ban állanak, így az OMKER, a MEDICOR Vállalatot, a gyógyszergyárakat és a Fog­­technikai Vállalatot. Helyesnek látom, ha pártoló tagokul felvesszük azokat a vizsgá­zott fogászokat is, akik tudományos üléseinket rendszeresen látogatják. Az Egyesület másik fontos célkitűzése tudományos eredményeinknek a gyakorlatban való módosítása, azaz fogbetegellátásunk javítása. E téren elsősorban a vidék fogászati ellátásának korszerű színvonalra való emelése szükséges. Ma már ott tartunk, hogy a vidék hiányos fogbetegellátásában nem a fogorvoshiány a legégetőbb probléma, hanem a fogorvos eredményes működéséhez elengedhetetlen feltételek: a lakás és felszerelés hiánya. Ennek megoldására a megyei stomatologus főorvosok aktív segítségét kérjük, akik területüket legjobban ismerik. Jelöljék ki megyéikben azokat a nagyobb községe­ket, vagy körzeteket, ahova fogorvos letelepítése szükséges és akkor a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának segítségével felhívjuk e községeket, hogy kellő időben fog­janak hozzá az orvoslakás és a fogorvosi rendelő létesítéséhez. Az egyetemek gondos­kodni fognak arról, hogy ahol e feltételek megvannak, oda megfelelő fogorvos is kerül­jön. E munkában az Egészségügyi Minisztérium támogatására is biztosan számíthatunk. Igen nehéz feladat a jó gyermekfogászati ellátás biztosítása. Budapesten Kovács Zoltán igazgató-főorvos aktív munkája nyomán az iskolafogorvosi hálózat extenzitásá­­ban rövid idő alatt igen nagyot fejlődött. A további feladatot abban látom, hogy rész­ben az óvodás gyermekek ellátásával, de főként a középiskolás tanulók ellátásának bevezetésével elérjük, hogy az általános iskolát, de a középiskolát se hagyja el szuvas fogú gyermek. Vidéki viszonylatban igen jónak tartom azt a megoldást, amelyet Békés megyében Gyarmati főorvos vezetett be. Az összes fogorvosokat munkaidejük egyhar­­mad részében bevonta a gyermekfogászati ellátásba. Ezzel megszűnt az iskolafogászat egyoldalú jellege és az az orvos, aki a gyermeket iskolás korában jól ellátta, tapasztalni fogja később munkájának eredményét: a caries okozta fogveszteség csökkenését. A fogorvosi ellátás javításához hozzátartozik a megfelelő segítő személyzet, az asszisz­tensnő és a fogtechnikus jó munkája is. Nem tudom, hogy asszisztensnő-képzésünk or­szágos viszonylatban megfelelően biztosítja-e az utánpótlást. De azt tudom, hogy fog­technikus-képzésünk megoldatlan és a fogtechnikai vállalatok munkáját gyakran éri kifogás. Ennek oka kétségtelenül nemcsak a hiányosan képzett és nem kellően díjazott fogtechnikusokban keresendő, hanem elsősorban a szükséges felszerelés és a megfelelő anyagok hiányában. A Vezetőség egyik feladata lesz, hogy egy bizottság kiküldésével megfelelő javaslatokat dolgozzon ki és Egészségügyi és Könnyűipari Minisztérium számára a korszerű fogtechnikusképzés megoldására és a fogtechnikai vállalatok munká­jának megjavítására. Az Elnökség igyekezni fog a javaslatok megvalósítását szorgal­mazni. Alapszabályunk még egy pontjával szeretnék foglalkozni, amely kimondja, hogy az Egyesület a MOTESZ útján az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Elnöksé­géhez javaslatot tehet érdekvédelmi kérdésekben. Idős fogorvos kartársaink nagy prob­lémáját a nyugdíj és a magángyakorlat rendezése. Azt hiszem, hogy a fogbetegellátás­nak, de az államnak sem válik kárára, ha a Kormányzat hozzájárul ahhoz, hogy egy élet becsületes és nehéz munkája után a megérdemelt nyugdíjba vonuló fogorvosok szá­mára lehetővé váljék magángyakorlatuk folytatása, ezután úgyis adót fizetnek. A közel­múltban a BOTE Semmelweis előadásán Haranghy professzor a gerontológia aktuális problémáiról szólva hangsúlyozta, hogy az öregség egy életszakasz, mely más mint a többi, de nem kevésbé értékes. Helytelen és káros az öregeknek a munkából való kire­kesztése. Joggal panaszolta , hogy társadalmunkban kevés az öregekkel szemben a figyel­messég és a megértés. Végezetül vezetőségünk és egész tagságunk nevében köszöntöm a vezetőség egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom