Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3. szám
84 TÓTH KÁROLY DR. fognál a vizsgált koponyák számát kettővel szoroztam). Ha ez utóbbi adatokat korcsoportra bontva vizsgáljuk, Lenhossék csoportátlagához hasonlóan rossz fogazatot a maturus-senilis korcsoportban kapunk. Kb. ugyanez az eredmény, ha az összes fogaknak a szuvasodásban való részvételét a különböző korcsoportokban nézzük. Mit bizonyítanak a számok? Azt, hogy Lenhosséknál a vizsgált koponyák elhalálozási kor szerinti megoszlása nem felelhetett meg a caries-epidemiológiai követelményeknek. Nyilvánvalóan jóval több volt az idősebb elhalálozási korú koponya, mint a fiatalabb. Lenhossék jó morphologus volt, de keveset foglalkozott caries-epidemiológiával és főként nem volt tapasztalata, amelyeket az élőkön végzett vizsgálatokból szűrt volna le. Ezért kísérletet sem tett anyagának korcsoportos bontására. Az életben elvesztett fogakat is határozottan a szuvasok közé számította. Nem gondolt arra, hogy idősebbeknél a parodontosisos veszteség teljesen meghamisítja a képet (8). Nagyon valószínű, hogy ha a korcsoportokat megadta volna, az eredmények egyeznének. így azonban az idősebbek relative nagyobb száma miatt az egész anyag átlagában ez a túlsúly mutatkozik meg. Következtetések Lenhossék M. feltűnő adatai nem a véletlen következtében egy rosszfogú populációra vonatkozó valós számok. A hibát Lenhossék M. az értékelési módszernél követte el. Ezeket összefoglalva megállapítható, hogy a) nem vette figyelembe az anyag minőségét; b) elfogadta, sőt rossz módszerrel igazolta a felsőfogak szuvasodási túlsúlyát. Ennek megfelelően egy átszámítási kulcsot dolgozott ki a caries-frequentia megállapítására. Erősen kifogásolta Mummeryt, mert az a hiányzó fogakat nem számította a szuvasok közé. így írt róla: ,, Feltűnő és fogorvos részéről szinte érthetetlen tévedés ez”. Azt hiszem, hogy éppen annyira feltűnő és egy morphologus részéről érthetetlen hiba, ha a tények biztos bázisáról a spekulációk ingatag talajára lép. Ö az életben eltávolított fogakat minden korcsoportban határozottan szuvasoknak minősítette; c) csoportátlagokat ismertet, és nem tartja szükségesnek a korcsoportos megoszlás ismertetését. Fentiek alapján Lenhossék M. közleményének a XI—XIII. századra vonatkozó cariesfrequentia- és intenzitás-adatait epidemiológiai szempontból nagyon csekély értékűnek tartom. összefoglalás Lenhossék M. ,,A fogszú egykor és most” c. közleményét értékeli. Megállapítja, hogy a dolgozat XI—XIII. századra vonatkozó része használhatatlan. Szerző érdemben csak ezzel a korszakkal foglalkozik, mert ebből az időből rendelkezik saját adatokkal, de nagyon erősen valószínűsíthető, hogy ugyanez vonatkozik a többi korszakra is. IRODALOM: 1. Brinch, O. u. Moller-Christensen, V.: Über vergleichende Untersuchungen über das Kariesvorkommen an archäologischem Schädelmaterial. Schweiz. Mschr. Zahnheilk. 59, 853—880; 1949. — 2. Bruszt P.: 1128 a VII—XIII. századból származó koponya vizsgálata a fogszuvasodás szempontjából. Fogorv. Szle. 45, 72—77, 105—112; 1952. — 3. Huszár Oy. és Schranz D.: A fogszuvasodás elterjedése a Dunántúlon az újabb kőkortól az újkorig. Fogorv. Szle. 45, 171—182, 200—206, 233—244, 272—279; 1952. — 4. Lenhossék M.: A fogszú pusztítása egykor és most. Természettud. Közlöny 49, 333—360; 1917. — 5. Lenhossék M.: A fogszú egykor és most. Mathematikai és Természettud. Közlöny 36, 1—35; 1918. — 6. Schranz D. és Huszár Oy.: Az őskori ember fogbetegségei. Fogorv. Szle. 47, 218—226; 1954. — 7. Tóth К.: Újabb adatok a VII—XIII. században Magyarország területén élt népességek fogazati állapotának meg
