Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
62 HÍREK professzor rövid beszéde után, a különböző országok egészségügyi minisztériumainak képviselői és a delegátusok, valamint a város vezetősége üdvözölték a résztvevőket, majd Dominik professzor tartott előadást „Az orthodontia és más orvosi tudományok” címmel. A kongresszus első napjának délelőttjén fejlődési problémákról hallottunk. A. Björk (Koppenhága) vizsgálatai szerint az állcsontok fejlődésében a pubertas idején ugrásszerű előrehaladás következik be. R. Bernau és K. Kőning (Berlin) előadásában az emberi mandibula alakjának változásai mutatta be a különböző korszakokban. Egy lengyel munkaközösség ikreken tanulmányozta, hogyan befolyásolják a helyzeti rendellenességek kialakulását genetikus faktorok, illetőleg a környezeti hatások. M. Winiarszka és Majczyno (Warszawa) 880 újszülött állcsontjának vizsgálata, majd a későbbiekben ezek közül 50, 2—3 éves és 5 éves korú gyermek ellenőrzése kapcsán megállapította, hogy a tejfogzatban manifesztálódott rendellenességek már legtöbbször a csecsemő állcsontjában is jelentkeznek. U. Heckmann (Rostock) 103 koraszülött gyermeket vizsgált át 5—6 éves korukban és kimutatta, hogy a szintén üvegből táplált control-csoporttal összehasonlítva az ujjszopásos eredetű rendellenességek száma ezeknél sem volt nagyobb. Koraszülötteknél a veszélyt a nagyobb caries-hajlam jelenti. A szájpadhasadékosok komplex therapiájával foglalkozó ülést F. Jaruzelska, a Zabrze-i intézet műtéti eredményeinek ismertetésével nyitotta meg. A többi előadó is megegyezett abban, hogy a szájpadhasadék műtéti időpontját minél későbbre kell halasztani. Lwów-i kutatók a 10—14 éves kort ajánlják a műtét elvégzésére és addig obturator viselését javasolják. Kiemelték a szájsebész és a fogszabályozó szakorvos együttműködésének fontosságát. Poznan-i előadók 74 páciens ellenőrzése során a praeoperatív orthodontiai kezelés késői eredményeiről számoltak be. Demonstrálták, hogy már a műtét előtt fogszabályozással kezelt betegek középarc részlete jobban fejlődött, a harapási viszonyok kedvezőbbek voltak és az arc esztétikus hatása is javult. Nagy foghiányok esetén fogpótlásokkal ellátott fogszabályozó lemezeket alkalmaztak. Külön szekció foglalkozott az ortodontista és prothetikus együttműködésének fontosságával. Nyílt harapások, különböző állcsontsérülések, továbbá frontfog-veszteségek kezelése kapcsán — különösen az állcsontok fejlődésének befejeződése előtt — csak a két szakorvos közös munkájával érhető el jó eredmény. A gyermekek állcsontsérülése után a funkció helyreállítására a funkciós fogszabályozó készülékeket jó eredménnyel alkalmazták. Többen foglalkoztak azzal, hogy a szociális körülmények milyen hatást gyakoroltak a fogszabályozó kezelésre. Gajda (Krakow) statisztikai vizsgálataiból kitűnt, hogy az eredményes kezelésnek igen fontos feltétele az, hogy a szülők átérezzék a fogszabályozás jelentőségét és hogy a gyermek maga is érdeklődjék a kezelés iránt. A praeventio jelentőségét emelték ki azok az előadások, amelyek az óvodások szűrővizsgálatainak kiértékelésével foglalkoztak. Az előadók hangsúlyozták, hogy a gyermekgyógyász és az orthodontista együttműködésére már a bölcsődékben is szükség van. A fogszabályozás és a szájsebészet összefüggéseivel foglalkozó ülésszakon a progeniát javító műtétek jó eredményeiről, a dystopiás caninusok műtéti-, valamint prae- és postoperativ therapiájáról, a hatos fogak fogszabályozási célból történő extractiójáról több érdekes és színvonalas előadást tartottak. A kongreszuson magyar szerzők előadása is elhangzott. Dénes József dr., Nagy László dr. docenssel közösen készített előadásában állatokon harapásemelés kapcsán végzett elektromyographiás vizsgálataik eredményeiről szá-
