Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
262 SZABÓ CSABA DR. csont 10,4; Mutternél: járomcsont 18,1, járomív 13,0, orrcsont 1,5; Velgos és mtsai-nál: járomcsont 15,0; Lauterbachnál: 22,1; Lángnál 16,7; Rowe és Killey szerint az izolált járomcsont 39,1, az izolált járomív 2,5 és az orrcsont 45,7%. Orsós beteganyagában a járomcsonttörés aránya különösen magas: az összes arccsonttöröttek 32,3%-a. Az állcsont töréséhez társult agyrázkódás Reichenbach szerint 50,0%-ban fordul elő, összesítésünkben 34,2%. Mások (14, 21, 20, 31, 35) 61,8, 57,0, ill. 38,1, 25,7%-ot és 31%-ot észleltek. A contusio cerebri Jasinksk&nál 3,5, anyagunkban 4,5%. Más kórház vagy klinika 52 (46,8%) beteget adott át továbbkezelésre, 41 (37,0%) körzeti orvosi, rendelőintézeti, szakorvosi vagy fogorvosi beutalóval, 18 (16,2%) direkt felvétellel került klinikánkra. Klinikánkon a maxilla törésének gyógyítására a fejtetőhöz elasztikusán rögzített ,,bajusz”-szal, „szarvasagancs”-csal kiegészített, módosított Kingsleyféle (1880) sínt vagy lemezt, ill. Hauptmayer-sínt használjuk, amelyet öt-hat hétig viseltetünk; ezt az alsó fogsorra erősített sínhez is elasztikusán rögzítjük. A dislocalt csontot nem reponáljuk fogóval erőszakosan, a repositiót általában rugalmasan, tartós húzással végezzük. A dislocatio nélküli egyszerű, kellően beékelt törést vagy csontrepedést rövidebb ideig (3—4 hétig) sínezzük, esetleg szabadon hagyjuk. A törést lehetőleg 24 órán belül ellátjuk, azonban súlyos betegen (commotio seu contusio cerebri, fract. bas. cranii, stb.) a rögzítéssel, Urban-hoz hasonlóan, a beteg általános állapotától függően 6—12 napig is várunk. Főképpen amerikai és német szerzők ajánlják az azonnali ellátást; nem vetjük el, de nem is követjük kritikálatlanul. Rowe és Killey kezdetben azonnal megoperálták betegeiket, egy idő óta azonban — hacsak nem akadályozott a légzés —■ csak az idegi és általános állapot javulása után avatkoznak be. Az „aktív” időszakban öt betegük halt meg (egy beszállítása után hamarosan), a késleltetett ellátás alkalmazása óta egyet sem veszítettek el. A törés gyógyítására Feder spiel eljárását az arcon visszamaradó szimmetrikus heg miatt aggályosnak véljük. Orsós készülékét, sajnos, nem gyártják, ezért nem tudtuk kipróbálni. Az Adams-miitétet és módosításait (Davidoff, Richer tsb.) -—- bár többen jó eredményről számolnak be — nem használjuk, e műtét a súlyos betegnek jelentős megterhelést okoz. Bár a konzervatív kezelésnek nagy hátránya, hogy a fejsapka viselése a betegnek valóban kellemetlen, mégis kíméletesebb a frissen végzett műtétnél. Gyermek arccsonttörésekor egy hét után már nehézzé válik a repositio, két hét után pedig szinte lehetetlen, ezért gyermeket mindig a lehető legkorábban látunk el. Az állcsont töréséhez társult benyomódott járomcsont vagy a lesüllyedt orbita-alap gyógyítására esetenként véres műtétet végzünk. Többnyire az arcüreg felől emeljük ki a csontot és tamponnal rögzítjük; három esetben extraoralis műtéttel reponáltuk a járomcsontot és drótligaturával rögzítettük az orbita széléhez. Az orbita-alap lesüllyedésekor a szemfenék környékét csak direkt behatolásból lehet jól áttekinteni; ezért e törések ellátására — miként Freeman — a kozmetikai eredménnyel számoló külső feltárást tartjuk helyesnek. Kezelési alapelvünk szerint az állcsonttörött kórházi ápolásra csak addig szorul, míg a törvégek repositiója és rögzítése megtörténik és egyéb tünetei, ill. általános állapota miatt állandó orvosi kezelésben kell részesíteni. Amint lehetséges, házi kezelésre bocsátjuk, de hetenként egyszer-kétszer ezután is ellenőrizzük. A gyógytartam általában hat hét. Esetenként, a gyógyítás befejezéseként, a sérültet protheticailag is szanáljuk. Az átlagos ápolás 1945 előtt 52,2 (polgári sérült 23,2, háborús sérült 74,5 nap), 1945 óta pedig csak 12,2 nap. Az utolsó 22 évben klinikánkon arcközépharmad-törés miatt egy beteg sem halt meg.
