Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

116 BÁNÖCZY J. DR.—SUGÁR L. DR. Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájáról (igazgató : Berényi Béla dr. egyetemi tanár) Leukoplakiás betegeink ellenőrző vizsgálatának eredményei írta: BÁNÖCZY JOLÁN dr. és SUGÁIt LÁSZLÓ dr. A leukoplakia, mint a szájnyálkahártya leggyakrabban előforduló praecance­­rosisa, régóta képezi vizsgálat tárgyát. Nagy beteganyag sorsának hosszú időn keresztül való megfigyelése értékes adatokat szolgáltathat a carcinogenesis fo­lyamatának tanulmányozásához. Ilyen vizsgálatokat többek között Fasske és mtsai, Méla és Mongini, Pindborg és mtsai végeztek. Hazai viszonylatban Bakács, Kovács Gy., továbbá Lelkes és mtsai számoltak be nagyobb leukopla­kiás anyagról. Jelen közleményünkben 1945 óta észlelt leukoplakiás betegeinken szerzett tapasztalatokról számolunk be. Anyag és módszer A budapesti Szájsebészeti és Fogászati Klinika Szájbeteg Osztályán 1945 óta 405 leukoplakiás beteget észleltünk. Az ellenőrző vizsgálatokat 1956-ban kezd­tük el s azóta három ízben ismételtük meg. Az ellenőrző vizsgálatokra összes leukoplakiás betegeinket berendeljük, azokat is, akiket előzőleg gyógyultnak nyilvánítottunk. Az 1966. év folyamán 285 beteget tudtunk ellenőrizni. A 120 beteg közül, akik az ellenőrző vizsgálaton nem jelentek meg, 12-ről tudjuk, hogy más betegségben meghalt, 25 betegünk külföldre távozott, tehát 108 be­tegünk sorsáról nincs tudomásunk. Minden betegről részletes kartotékunk van, melyen az anamnesist s a klini­kai állapotot felvételkor rögzítjük, a szóbajöhető aetiologia! faktorokat, az el­végzett kezelést s az erre bekövetkező változást regisztráljuk. Cytologiai vizs­gálatot minden esetben, vérképet, gomba­­vizsgálatot, szövettani vizsgálatot azokban az esetekben végzünk, ahol a klinikai kép alapján erre indok van. Különböző fémek együttes jelenléte esetén meghatározzuk a szájban észlelhető elektromos potenciálkü­lönbséget (Inovay J. dr.), néhány esetben serum-cholesterin meghatározást is végez­tünk. Vizsgálataink célja volt megállapítani: 1. van-e korreláció a szóbajöhető aetio­­logiai tényezők és a leukoplakia klinikai megjelenési formája között; 2. melyik kezelési mód bizonyult hosszú távra a leghatásosabbnak; 3. a laboratóriumi vizsgálatok milyen eredménnyel jártak; 4. hány százalékban fejlődött ki rossz­indulatú daganat s a leukoplakia melyik típusából ? Vizsgálatainkban a leukoplakia elneve­zést klinikai értelemben használtuk, ért­1. ábra. Leukoplakia simplex a nyelvháton

Next

/
Oldalképek
Tartalom