Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

GLASGOWI ISKOLA

109

Később igazolták Hotz (11) és Derischweiler (5) is ezen megfigyeléseket. Herfert (9) viszont legújabban azt állította, hogy nem szükséges a csontos szabad szélek aktiválása, ha a lágyszájpadot sikerül zárni. Az izomfibrillumok contractiója stimulálja a csontos palatum növekedését.

Huddert (12) 1962-től alkalmazza a glasgowi módszert. Elismeri előnyeit, de felsorolja hátrányait is, többek között : 1. a hosszas kezelés, a „long term” nem bizonyul a beteg szempontjából előnyösnek; 2. túl hosszú klinikai idő szükséges az előnyök megszerzéséhez; 3. a kezelés túl komplex, így csak speciális centrumok végezhetik eredményesen. A bírálatnak részben igaza van, bár a túl hosszú klinikai idő nem egészen helytálló, mert ambulánsán kb. 5—10 perc alatt el lehet végezni a lemezek korrekcióját. Az elismerő és elvető kritikák mellett, azt hiszem, McNeil-nek van igaza, aki 17 éves klinikai kutatása után szerényen azt állítja, hogy a teámban történő szoros együttműködés, összedolgozás mellé továbbra is igényli a segítőkész kritikát, és igyekszik javítani technikai módszerein, mert meggyőződése, hogy a korai prae- és postoperativ orthodontiai kezelések sok előnyt jelentenek a szájpadhasadékos betegek kielégítő rehabilitációjában. *

* Ezúton is hálásan köszönöm C. K. McNeil-nek szíves segítségét, és ábraanyagának közlési engedélyét.

IRODALOM 1. Bacsich P. : The Philosophical Journal 1, 62 — 79; 1964. — 2. Berndorfer A. : Fogorv. Szle. 56, 315 — 318; 1963. — 3. Burston, W. R. : Procedings of the Royal Society of Medicine 58, 767 — 771; 1965. — 4.Idem: Dent. Pract. 9, 41; 1958. — 5. Derichsweiler, H. : Fortschritte der Kiefer- und Gesichts-Chirurgie. Stuttgart. Thieme, 1958. — 6. Glass, D. F. : Dent. Pract. 9, 54; 1958. — 7. Idem: Anals of the Royal College of Surgeons of England 25, 239 — 245; 1959. — 8. Häupl, К. : Fortschritte der Kiefer- und Gesichts-Chirurgie, Stuttgart. Thieme, 1955. — 9. Herfert, O. : Brit. J. Plast. Surg. 16, 37; 1963. — 10. Holdsworth, W. G. : Cleft Lip and Palate. London, Ileinermann, 1957. — 11. Hotz, R. and Qraf-Pinthus, B. : Schweiz. Mschr. Zahnheilk. 70. 1 : 1960. — 12. Huddert, A. G. : Dent. Pract. 12, 339; 1962. — 13. Ivdnkievicz D. és Koch, J. : Fogorv. Szle. 58, 67 — 70; 1965. — 14. Ivdnkievicz D. és Mühler, G. : Fogorv. Szle. 57, 362 — 367; 1964. — 15. Ladányi J. : Orvosképzés, 37, 120—130; 1962. — 16. Lindquist, R. F. : Inter. Dent. J. 13, 688; 1963. — 17. Kettle, M. A. : Dent. Pract. 9, 53; 1958. — 18. Morley, M. E. : Cleft Palate, Edinburgh. Livingstone, 1958. — 19. McNeil, G. K. : Thesis for the Degree of Ph. D. University of Glasgow, 1950. —20. Idem: Oral and Facial Deformity, London. Pitman 1954. — 21. Idem: Brit. Dent. J. 101, 191: 1956. — 22. Rehák R. : Fogorv. Szle. 57, 14 — 20; 1964. — 23. Swoiskin, B. L. : Angle Orthodont. 33, 135; 1963. — 24. Walther, D. P. : Orthodontic notes. John Wright and Sons. Bristol, 1960.

III. Поньи: ,,Раннее“ ортодонтическое лечение расщепления губ и нёба по глазговской школе.

Автор излагает суть и значение применяющегося в Глазгове ортодонтического лечения расщеплений губ и нёба. Описанный впервые О. К. McNeil метод основывается на правильных наблюдениях и он применяется и в настоящее время. Этот метод не делает возможным избежания операций, но значительно способствует их успеху. Современная реабилитация и достижение удовлетворительного результата возможны только совместной работой хирурга, ортодонтолога, логопеда и специалиста по ушным болезням.

Dr. А. Pony i : Kieferorthopädische ,, Frühbehandlung“ der Lippen-Kiefer- und Gaumenspalten nach dem Verfahren der Schule von Glasgow.

Der Verfasser gibt das Wesen der kieferorthopädischen Behandlungsmethode der Lippen-Kiefer- und Gaumenspalten nach der Schule von Glasgow bekannt und verweist auf deren Bedeutung. Das von С. K. McNeil zum erstenmal beschriebene Vorgehen beruht an richtigen Beobachtungen und ist auch heutzutage noch stichhaltig. Durch diese Methode können Operationen zwar nicht ausgeschaltet werden, doch sie trägt in hohem Masse zum erfolgreichen chirurgischen Vorgehen bei. Eine zeitgemässe Rehabilitation dieser Missbildungen kann nur durch die Zusammenarbeit des Chirurgen, Kieferorthopäden, Logopäden und Ohrenarztes erreicht werden.