Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
72 SUGÁR LÁSZLÓ DR. Közlemény a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti Klinikájáról (Megb. vez.: Skaloud Ferenc dr. egyetemi docens) A fogágybetegségek gyógyításának aktuális problémái Irta: SUGÁR LÁSZLÓ dr. Az elmúlt két évtizedben hazánkban számos vizsgálat történt a fogbetegségek epidemiológiájának, elterjedésének meghatározására. Ezekből elég jól ismerjük az egyes korcsoportokban a caries és a fogágybetegség előfordulását, gyakoriságát (3, 4, 6, 7, 10, 15—19). A fogágybetegség (fáb.) elterjedésére vonatkozó szűrővizsgálatok adatai szerint e betegség is elég gyakori (2, 8, 9, 11—14). Enyhébb formái, mint ínygyulladás, ínyvérzés, kisfokú csontpusztulás, a felnőtt lakosság 40—50%-án, súlyosabb formái: íny- vagy csonttasakképződés, nagyfokú csontpusztulás, foglazulás kb. 10%-án fordulnak elő. így óvatos becslés szerint is az országban mintegy 750 000 főre tehető a rágást zavaró, gyakran az egész szervezetet károsan befolyásoló fáb.-ben szenvedő egyének száma. Több körülmény, így az urbanizáció, a táplálkozás megváltozása, de különösképpen a várható átlagos élettartam meghosszabbodása is hozzájárul a betegek számának emelkedéséhez. A fáb. gyakoriságát és klinikai jelentőségét jól mutatja az az adat, hogy felnőttkorban a fogeltávolítások mintegy 35%-a foglazulás miatt történik (1). A betegség nagyfokú elterjedése ellenére elenyészően kevés a betegségük miatt rendszeres kezelésben részesülők száma, holott klinikai tapasztalat szerint az esetek jelentékeny része korai stádiumban meggyógyítható, a fogak rágóképessége hosszú időn át megtartható. Különösen az állami fogbetegellátásban hiányos a fáb. gyógyítása, noha a fogászat többi ágában a rendelőintézeti betegellátás az elmúlt 20 év alatt igen sokat fejlődött. A fáb. kezelésének hiánya több okra vezethető vissza. Ezek az okok 1. a betegben, 2. a fogorvosban és 3. a betegellátás szervezetében találhatók. 1. A beteg általában nem tulajdonít kellő fontosságot betegségének, korai stádiumban nem sokat törődik vele. A fáb. kezdeti tünetei nem okoznak fájdalmat, a rágóképességet alig csökkentik. ínyvérzés, fognyaki érzékenység, rossz szájíz miatt kevés beteg fordul orvoshoz. Általában tapasztalható, különösen vidéken, hogy nagyon kevés népünkben a fogászati kultúra és a beteg fogazat gyógyításának igénye. Gyakran tapasztalható a betegeknek a fogkezeléssel szembeni negatív állásfoglalása is, fogbetegség esetén nem akarják kezeltetni, hanem szívesebben „kihúzatják” fogukat. A fogbetegségek kezelése általában idő- és munkaigényes, különösen ez a helyzet a fáb. gyógyításában, amelynek eredménye nem mindig kielégítő és nem is olyan tartós, mint a konzerváló vagy prothetikai kezeléseké. Külső körülmények: a hosszan tartó kezelés, a beteg elfoglaltsága, távolság, várakozás, költség is akadályt jelentenek. Legtöbbször csupán néhány kezelés történik az ínygyulladás gyógyítására, esetleg a tasakok eltávolítására. Némi javulás után a beteg többnyire abbahagyja a kezelést, nem vállalkozik az ismételt, szinte gondozásszerű utókezelésre, mellyel a fogazat egyensúlyban tartható. 2. A fogorvosok tetemes része a fáb. gyógyítását nem szívesen végzi, kellemetlen, hálátlan, kevés eredményt nyújtó feladatnak tekinti. Sokkal inkább javasolja a lazuló fogak eltávolítását és pótlását, mely egyszerűbb, kényelmesebb, sokkal rövidebb idő alatt elvégezhető, és nem kell tartania rövid időn belül a lobos folyamat kiújulásától. így van ez általában a magánbetegellátásban is, de sokkal inkább az állami fogbetegellátásban. Az előbb említett okok
