Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
állkapocstörések: 67 mólnak be a külföldi szerzők legújabban megjelent dolgozatai is. Miyagawa és mtsai (12) 1957-es tokiói statisztikájában a legtöbb állcsonttörött a 20—30 éves korosztályra jut, de nála a 9 éves kor alatt is 11,7% volt a fracturák száma. Lindström (11) 1960-ban megjelent közleményében az állcsonttöröttek 33%-a 21—30 év közötti. Huellce és mtsai (8) 1962-ben a Michigeni Egyetem tízéves állcsonttörött statisztikai adatairól számolnak be. Megállapítják, hogy az esetek 49,5%-a a 14—26 éves korosztályból való. Nyilvánvaló, hogy ennek a ténynek a magyarázatát csak az állkapocstörések okainak elemzésével kaphatjuk meg. Az intézetünkben kezelt 279 állkapocstörött közül 38-nál a törés oka mezőgazdasági balesetből származott. 5 betegünk ipari baleset kapcsán szenvedett mandibula-törést. Amíg közlekedési baleset 67 betegünknél eredményezett állkapocstörést az említett 15 év alatt, addig ütéstől (verekedés) 105 volt a törések száma. Eséstől származó mandibula fractura 36 esetben fordult elő. Sportsérülések kapcsán 16 betegünket utalták be állkapocstöréssel. Egyéb okból 12 mandibula-törést észleltünk. Saját statisztikánkban tehát 1951 és 65 között az állkapocstörések az esetek 37,6%-ában ütéstől (verekedés) származtak (2. ábra). A második helyen állnak a közlekedési balesetekből származó fracturák: 24%. Megközelítőleg azonos százalékban szerepelnek a mezőgazdasági balesetekből, valamint az eséstől származó állkapocstörések. Ipari balesetekre mindössze 1,9% jut. Szeged környékének lakossága zömében mezőgazdasággal foglalkozó. Statisztikánkból ki is tűnik, hogy a mezőgazdasági balesetekből származó mandibula fracturák hétszer gyakrabban fordulnak elő, mint az ipari balesetekből származók. Az ötvenes évek végétől azonban Szegeden, illetve Szeged környékén számos új üzem, gyár kezdte meg működését. Csongrád megye területén — Szeged várost is beleértve — 1957-ben 160 volt a működő üzemek, gyárak száma, de 1964-ben már 246 ipari üzemegységet közölt a megyei statisztika, mely az 1957-es esztendőhöz viszonyítva másfélszeres növekedést jelent. Az ipari munkások létszáma 1957-ben 22 740 volt, mely szám 1964 végére 38 831-re emelkedett (9, 10). A növekedés 1,7-szeres. Ennek ellenére az ipari balesetekből eredő állkapocstörések száma az utóbbi öt év alatt, az előző tíz évhez viszonyítva (1951—1960), emelkedést nem mutatott (3. ábra). Ebben az időszakban a mezőgazdaságban is döntő változások következtek be. A ló mint munkaeszköz majdnem teljesen kiszorult a termelésből, s helyét I. II. III. IV. V. VI. VII. 2. ábra
