Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

214

UNGER ANDRÁS DR.

III. Ectoprothesisek (epithesisek)

A harmadik főcsoportba tartozó készülékeket olyan esetekben készítjük, amikor az arcon levő hiányokat, csonkolásokat, fejlődési rendellenességeket kell pótolnunk, amennyiben ezeknek a pótlása műtétileg már nem oldható meg. Ilyen lenyomatoknak az elkészítése nagyon körültekintő munkát igényel. A lenyomat előkészítése úgy történik, hogy a megmintázandó területet teljes egészében, de ha részleges az ellenkező oldal symmetrikus részét is belevesszük a lenyomatba. A sérült részt olyan mértékben töltjük ki gézzel, hogy alámenő rész ne legyen, de az ép széli támasztórészek szabadon maradjanak és hozzáférhetők legyenek. Ezután az egész arcot vékony rétegben olajjal vagy vazelinnel áttöröljük, különösen a szőrrel ellátott területeket: szemöldök, szempilla, bajusz, majd a területet, amit le akarunk mintázni kendőkkel izoláljuk ugyanúgy, mint a műtéti előkészítésnél. Utána kanálkosárral, amit drótból vagy műanyag vázból előre elkészítünk, levesszük a lenyomatot a beteg arcáról vigyázva arra, hogy a betegnek fájdalmat és kellemetlenséget ne okozzunk. Első rétegnek ajánlatos vékony, elastikus lenyomatanyagot felvinni, majd erre vastagabb rétegben gipszet helyezünk úgy, hogy az elastikus réteg mindenhol fedve és ezáltal alátámasztva legyen. Így elkerüljük egyrészt a gipsz kötésekor fellépő hő kellemetlen hatását és a kisebb alámenő részeken a lenyomat eltűrését, továbbá nem okozunk fájdalmat a lenyomat eltávolításakor. Lenyomatvétel után az így kapott negatívot a lehető leggyorsabban kiöntjük. Ha a lenyomatban az orris szerepel, előzőleg két darab megfelelő vastagságú és hosszúságú gumicsövet vezetünk az orrnyílásokba, hogy ezáltal a beteg légzését a lenyomatvétel ideje alatt biztosítsuk. Az így elkészült gipszmintára tervezzük és mintázzuk meg puha zöld vagy fekete mintázó viaszból a készülő pótlást. Utána a darab beágyazásakor már választott alapszínre keverjük ki a készülő lemez anyagát. Ha lemezzel együtt szemet is pótlunk, a megfelelően kiválasztott formájú és színű műanyag szemet a beteg arcán végzett félkészpróba és mérések alapján csak a lemez elkészülte után állítjuk be, majd így rögzítjük. Ezután végezzük el a prothesis végleges festését és a műszempilla felragasztását önkötő akriláttal. Mikor az így elkészült ectoprothesist megfelelőnek találjuk, akkor ragasztjuk rá arra a szerkezetre, amivel rögzíteni tudjuk a beteg arcán. Ez történhet szemüveggel, felragasztással, ráillesztett kötésekkel, csapos combinált megoldásokkal, vagy más egyéb módon, amire az adott esetben lehetőség van. (3/a és b ábra). A prothesis anyaga kemény és puhán maradó akrilát vagy más alkalmas műanyag. Pillanatnyilag a kettő combinátiója látszik a legszerencsésebbnek, amikor is a vékony kemény alaplemezre építjük rá a puhán maradó részt vagy fordítva.

A felsorolt lehetőségek közül helyes indicatio alapján majdnem mindig ki tudjuk választani az adott esetnek megfelelő legjobb megoldást. A defectusaik miatt psychésen is sérült betegeknek pedig jelentősen megkönnyítjük a beilleszkedést a társadalomba. (4/a és b ábra.)

А. Унгер: Роль восстановительной протетики в стоматологии.

В сообщении рассматриваются основные принципы и способы проведения протетической реабилитации. В качестве иллюстрации приводится ряд случаев.

Dr. A. Unger: Die Rolle der Wiederherstellungsprothetik in der Kieferchirurgie.

Verfasser gibt die allgemeinen Gesichtspunkte und die Behandlungsmethoden der prothetischen Rehabilitation nach kieferchirurgischen Eingriffen an Hand zahlreicher Fälle bekannt.